Pénteken voltunk Charlie-nál, szépen megfordult a kislány (Léna), úgyhogy a fejecskéje lent, a popsija égnek áll, és a folyton mozgó jobb oldali dudor a két lábacska. Charlie persze a homeopátiás golyónak tulajdonítja, meg is örült, sőt, már vicces történeteket mesélt. Csak 8 hónap kellett, hogy megtörjön a jég.

2,1 kg, ez most abszolut normálisnak tűnik, legalább is a poronty.hu internetes szaktekintély is ezt írja. Napi kétszer kellene vérnyomást mérni - gondolom a toxémia miatt -, ezt tökéletesen elfelejtettük, de legalább ma - 5 nap után - eszembejutott. Van már kocsiülésünk, meglepő módon kék, nem új, de szép nagyon, Szentendrén vettük a használtbaba boltban 8000 Ft-ért, majd gyorsan elkezdtük Ernőékkel a hét sűrű szociális életét. (Nem ízlett nekik az isteni őszibarackjoghurtom, pedig joghurt, őszibarack, méz, mazsola, keksz és kandírozott narancshéjj...).

Aztán még szombaton Kosztolányi-est, utána meg a Régi Művésztelep kiállítása, mert minden múzeum nyitva volt hajnalig aznap Szentendrén. Vasárnap a születésnapom sokadik felvonása, most a Vitéz-szülőknél, csodálatos, mennyeit ettem (az ajándékok is telitalálatok voltak), és nagyon-nagyon remélem, hogy ez az egészséges étvágy kicsit alábbhagy, mert így vagy elképesztő önuralomra lesz szükségem, amit nem szeretek, vagy akkora leszek, mint egy tengeralattjáró. Azért irtóra igyekszem egészségesen enni (pl. ebédre salátát, amíg még dolgozom...fiiinom fetás, olajbogyós, kukoricás, spárgásat), de sajnos akkoris kell utána a Ludwig teraszán egy kis süti a tej mellé...Azt hiszem, kicsit kezd egyhangú lenni a bejegyzés...

Megvan végre, hogy ki jön helyettem, sőt a Géza rám bízta, hogy kiválasszam, így 22-től átveszi a munkát az Julcsi, aminek úgy örülök (Péter kevésbbé, de ez várható volt, hiszen nem ő választotta. Mindenesetre, amikor kiedrült számomra, hogy augusztus utolsó hetében mégsincs jelölt, én hétfőn felajánlottam, hogy keresek, pénteken meg az interjú után, már a munkaügyön volt a Julcsi). Legalább most még az utolsó hónapomban sor kerül egy kellemetlennek ígérkező, Péter által indítványozott munkaköröm megbeszélésre - más sem hiányzott...Már 25x megbeszéltük ez a kényes témát, most meg már közöm sem lesz hozzá.

Az annyira nem jó hír, hogy így a 25-i koncertig itt kell maradnom, főleg, hogy betanítsam, és már annyira, de annyira nincs kedvem bejárni (csak az ebéd, a kávé és az úszás ér a munkaidőben valamit, bár az sokat). Egyfolytában ellógok, persze ez csupa para. Hétfőn délután elmentem a mesés őszi napban úszni, kedden bejött a Balogh Attila kávézni (aztán Bíbor a Margit szigeti nagyon izgi játszótéren) és ma megint úszni készülök háromkor, ami nyilván két óra telefoncsörgéstől való rettegést is jelent...(Plusz még a most érkezett piros bokrocskát is haza kell vinnem, ami megjött a kertészettől). Holnap Évi, Laura, Dóri, pénteken Vera és fogalmam sincs, hogy hogy dugom le itt a négynapos Ábrahámhegyet a munkatársaim torkán nulla szabadsággal és úgy, hogy a háziorvostól kéne táppénzt kérnem...De rettenetesen várom már, mármint Ábrahámhegyet. Tuti, hogy ott kezdek szülni...

Egyébként minden isteni, nagyon ritkán kicsit nehéz aludni, a zuttyanó hasamtól, az étvágyam félelmetes, de más semmi...egyre kevésbbé kelek fel kecsesen mondjuk az ágyról. És ha a szex és az evés között kéne választani..., hát...ugye ez nem marad így...????

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.