Napok óta bosszankodunk azon, hogy minden étterem méregdrága vagy nincs nyitva ( mert előszezon van), vagy local foodként ( mert csak azt akarnánk), kapunk egy kis grill csirkét sült krumpljval. Meg gyerekmenüt mindenképp. Na ezt én nagyon meguntam, úgyhogy mától kreol kon yhát viszek. Megbeszéltem reggel a kreol asszonyságokkal a boltban mutogatva, hogy mit és hogyan és vacsorára már sült banán és christofin volt sajttal és tejföllel. Holnap még nem tudom mi lesz.

Most már egyáltalán nem tudok fényképet feltölteni, próbálok szemléletesen írni. Tehát végre beilleszkedtünk a kultúrába, ezt tettük úgy is, hogy elmentünk ma este egy temetőbe. Azért nem pachanga /ez közép-amerikai spanyollal a parti/, de nem is olyan, mint otthon. Szó sincs csöndről és áhitatròl, van viszont kacagás, nagy találkozások, sok "ca va?" Nyüzsög a temető, kicsit olyan, mint egy házibuli evés-ivás nélkül. Van piros mécses, virág "tál" és fecsegés a ház jellegű, fekete-fehér csempével, illetve hatalmas csigákkal kirakott sírok között.

És bár ma a vulkánhoz akartunk menni, ez háziasszonyi teendőim miatt csúszott, illetve végre Tomi tud itt nekem igazi tejeskávét csinálni, mert ez nagyon nincs itt. De Párizsban is olyan más a café au lait, hogy azt én nem tudom. Sźóval élveztük egy kicsit a mesebeli házunkat, aminek minden pici porcikája egy vizuális orgazmus.

Tehát vulkán helyett teknős les. Megint nem kultúra, és én már nagyon éhes vagyok rá, de hátha az utolsó 3 nap. Most marad a ház. De igaz, ami igaz, nagy élmény volt. Malendura a tengerpart neve, ez egy tengeri rezervátum, a plás maga kiábrándítò, de először Lénával ketten beúsztunk elég sokat (ahol már fű van a tenger fenekén), és tényleg ott voltak, hatalmas, óriásteknősök karnyújtásnyira. Kell lesni, búvárszemüveggel nézték a gyerekek, de fel is jöttek talán levegőt venni. Léna a hátát az egyiknek, Ákos a farká meg is fogta. A második körben már jöttek a fiúk is, addigra Ákos abbahagyta a hisztit, hogy mentőmellény nélkül jöjjön. Még Lénának is kényelmesebb volt mellénnyel másodszor. Tomi azt mondja először két órát voltunk bent, talán másodszor kevesebbet. Most megyek egy kicsit olvasni végre a lokális szépirodalmamat, ahelyett, hogy tanulnék. De ülök a teraszon, szólnak a kabócák, kiabálnak a pitypityek, ez nem tudom milyen bogár, napközben a kolibrik...Viszont most már tényleg megveszek egy kis kultúráért. Holnap a vulkán...Hát...legyen, bár tudnék jobbat is, de Tomit izgatja, a gyerekekt is, én mondjuk odaadnám egy kis ezért-azért.....Vagy egy kis rumért...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.