Ezért a gyér jelenlét. Az utóbbi egy hónapban (és jobbára előtte is), minden szabadidőmben tanultam. Nincs túl sok szabadidőm, tényleg...Napi 1-1,5 óra, de akkor általában  neurológia könyvel a kezemben ültem vagy feküdtem. Néha statisztikával. 

Életem első szelfije. Barna Orsi negyvenedik szülinapjára

Valamint leginkább ezt hallgattam oda-vissza a kocsiban Szentendre és a Müpa között. A végén már Tomival is. Szidi, a csodálatos neurológiatanárom családtaggá vált. Már a büsztünk is Szidi. Szidi életünk része. Én neurológiával fekszem és kelek, ezzel álmodok. Természetesen csak a REM fázisban, amikor éppen nem az explicit memóriám dolgozik. Nos így, hétvégén vizsgáztam minden nap, agyba-főbe. Az angol neccesen indult, mert a repülő úgy ért be, hogy a vizsga felére értünk oda. Ettől féltem a legkevésbé, és ez olyan ordas pofon volt, hogy azóta is bizsereg. 4 A/4-es oldal szakszöveg, amiből mindent értettem, bármikor beszélgettem volna róla, de olyan trükkös kérdésekkel, hogy csak azoknak nem okozott gondot, akik pl. Kanadában élnek hosszú ideje. Mindenki mást erősen próbára tett. Az egész mindössze 10 pontért. Szóval nem fogok meglepődni, ha nem sikerült.

Sajnos a statisztikával is hasonló a helyzet, az is nagyon trükkös volt. De legalább a neurológiába bízom. Mindkét tételt tudtam, egy hibán van benne az biztos, összekevetem, hogy a hipokapusz elejét kell ingerelni az alvás gátlásához, és a hátulját meg az alvás előidézésére, vagy fordítva. Ezt olyan szívesen, tényleg örömmel tanultam, ha ez bizonytalan lenne, vagy nem sikerülne, az fájna igazán. De bármi lehet.

Abban pedig, hogy a meglévő filozófiámat, szociológiámat és bevezetés a pszichológiámat elfogadják, még mindig csak reménykedem, mert nem láttam erről még beírt jegyet. Index sincs már napjainkban. Pedig azt azért lehetett lapozgatni legalább. Most várom az eredményeket, február 19-én kezdődik a pótvizsgahét. Legalább láttam Kolozsvárt nappal, napsütésben, mennyeit ettünk  Bulgakovban megint, én vizsgák után gyalogoltam nagyokat.

Ez megint ferde....

Tomi közben tartotta itthon a frontot, nem volt könnyű neki...De mindenki eljutott oda, ahova kellett, volt rajtuk ruha, azt nem mertem kérdezni, hogy ettek-e, meséltek-e, sokat voltak-e levegőn....

Sminkeltünk...

Végre olvastam egy nagyot a buszon hazafelé, láttam a hatalmas lankákat, gurgulázó hegyeket, szürke házakat.

Most ezen a héten ha két filmet megnézhetnék, az csodálatos lenne....Kettőt legalább nagyon szeretnék, de igazából sajnos sokkal többet. És 36 könyv vár, Léna megszámolta....

Luca jön hozzánk. Ákos hozza a lányok táskáját....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.