Több, mint nyolc éve írom ezt a blogot....Az nagyon sok....Léna egyre többször kérdez rá, sokszor azzal, hogy "ezt leírtad a blogban?", vagy felhívja a figyelmem, hogy mit ne írjak. Egyébként nem tudom kinek mennyi öröme telik benne, én szeretem írni. Pláne, ha töltőtollal írhatnám. Lamy márkájú töltőtollal....

Olyan nagyon várjuk a havat, tegnap esett egy pici és a világ egyelőre legjobbnak tűnő tanár bácsija ma szánkózni viszi a gyerekeket, bár mára jobbára elolvadt a hó, de akkor is. Holnapra -10, sőt valahol -13 fok hideget mondanak. Viszont nagyon sokat korcsolyáztunk, Ákos is megy már, mint a szél. Szellő. Gyorsan, egészen szépen és kevés eséssel. A téli szünet hatalmas ajándéka az volt, hogy éppen elindultunk Szabadkígyósról Szentendrére és rögtön az első kanyar után megláttunk egy hatalmas befagyott belvizet. Korcsolya mindig van nálunk majdnem, így egy csodálatos, igazi végtelenbe vesző élménnyel lettünk gazdagabbak, amilyenben utoljára gyerekkoromban volt részem, és nem is reméltem, hogy ezt az én gyerekeim is megkóstolhatják. Ez fenomenális:

Naplementéig

És gyönyörű, tükörsima! Buborékos jég, alatta a megfagyott rét.

23-án a Müpa előtt, a Diótörő (Szegedi kortárs Balett ezúttal) után is csúszkáltunk egy maratoni 2,5 órásat, itt is van egy kis jégpálya, amin általában kevesen vannak, és a Müpa koncertjeiből szól a zene, ami plusz még egy pont. Már-már munkának is felfoghatnánk.

A pontokról jut eszembe, hogy a kis Másodikosunk még mindig nagyon ügyes. Csupa 95-97-98-100 %-os dolgozatokat írogat, egy hibával matekból, kettő apró (kihagy egy-egy betűt) hibával nyelvtanból. Ákos pedig abszolut érett az iskolára, erről már papírunk van. Zsóka néni csinálta. Azért biztos nehezebb úgy, ha nem a drága régi óvónéni csinálja.

Itt éppen jeget keresünk Tahi fölött. Nem találtunk. Találtunk viszont lókoponyát és magaslest.

Egyébként rögtön a téli szünet előtt két nappal Léna skarláttal indított, ami ugyan rosszul hangzik, de nagyon kíméletes volt, nyilván az antibiotikum segített. Viszont tekintve a skarlát szövődményeit, nem akartunk kockáztatni. Így viszont tulajdonképpen kellemesnek mondhatnám.

Tavaly azt hiszem annyira jól sikerült az illúzió, hogy az idén nem kellett olyan grandiózus erőfeszítéseket tenni, mint 23-án szállodában alvás, hogy ezzel is egyértelművé tegyük azt, hogy nem mi hozzuk a karácsonyfát, hanem az angyalok. Szóval most meglepően simán ment, a gyerekek elmentek karácsonyi misére, ott felgyulladt a templom, ez egyúttal két napra hatalmas nagy fejtörést is okozott Ákosnak, hogy hogy és mint, de békésen, az ünnephez méltón csendesen eloltották a tüzecskét a gyóntatófülkében, kiszellőztettek és már folytatódott is a Jézuska várás. Mi mentünk értük, a kocsiban igyekeztünk még gyönyörűen énekelni az angyaloknak, hogy jöjjenek már, sőt még azokért is imádkoztunk, akiknek nehezebb, és mire hazaértünk jöttek....Körülbelül nyolc másodperc alatt, őrült iramban szétrobbannak az ajándékok és boldogság van....

Volt távirányítós Lego vonat, kemény tütü, alt furulya, keverhető intelligens gyurma, jó könyvek, lazac, fondue, pezsgő és beigli.

Másnap nagy Vitéz-Karácsony, sok-sok gyerekkel, és az egyetlen fájó hiány az új balettcipő is megérkezett szerencsére. Aztán 26-án Szabadkígyós, egy kis szarvasi kitérővel.

A képek beszélnek magukért.

Ez egy szép koripálya Békéscsabán, gyönyörű. Talán egy lovardát idéz, de gyönyörű anyagokból, az én ízlésemhez nagyon közel áll. És még pingvin is van punccsal.

Lent a Lökösházi Bréda Kastély a Foucault ingával és az esti fényfestéssel. Egészen pontosan a világ végén, demég Magyarországon, Aradtól 23 km-re, oda járt át kaszinózni a kúria hajdani tulajdonosa. Lóval. Haza is eképpen.

Még Szilvesztereztünk is, sőt a gyerekek rögtön két buliban, egyikből a másikba. Először a Vitéz-nagyszülőknél volt hatalmas unokatesós fergeteg, igazi nagy ereszd el a hajamat tánccal és pezsgővel, aztán pedig Szentendrén folytattuk gyerekek-felnőttek együtt a Kőhegy alján, az erkélyről pedig Szentendre összes tüzijátékát láttuk és igazán jó volt ettől függetlenül is mindenkinek, kicsinek-nagynak együtt. És elkezdődött 2017. Eddig voltak kellemes meglepetések. Tomit hívják vissza a régi munkahelyére nagy ígéretekkel, én kaptam jutalmat, rögtön az első nap elfelejtettük az iskolatáskát (de csak egy kicsit), ez nem meglepetés, de a 9.-  már majdnem úgy tűnt komoly - generálkivitelező nem küldi az árajánlatot pedig már úgy várom, mint az angyalokat. Bele se merek gondolni, hogy ha egy árajánlat küldése illetve egy generálkivitelező felkérése ennyire nehézkes, mi lehet egy tetőtérnél. Pedig ez a fiú annyira szimpatikus volt....De bizakodunk és remélünk és mindennek a legeslegjobb oldalát nézzük...Most például süt a nap és holnap péntek!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.