Miközben 20 éves érettségitalálkozóm volt például Szegeden.

Szimpatikusak volt mindenki, és annyira jó volt Szegeden....a kis családommal....

Ezt az egyetlen képet sikerült csinálni, mert végig le volt merülve a telefonom, pedig voltunk Pompej kiállításon, Vadasparkban, megnézték sok-sok becses emlékem színhelyét. Kinyitották nekem az Eldorádót, kávéztam két régi igen kedves barátommal a Wiblével és a Barna Orsival, A gyerekek pedig hatalmasat randalírozhattak ez alatt Tomival, beleprüntyöghettek az újszegedi levegőbe, kimerhették a Tiszát, és hazaszállíthatták az ott lelt kincseket. Nagyon jó volt. Aztán voltunk kettesben Tomival színházban (Mellékhatások - remek volt), sőt, holnap is megyünk (Katona: Nők iskolája), addig behozzuk Anyához a gyerekeket, megvacsoráznak és megfürdenek, majd két hétig emlegetik, hogy már megint elmentetek ketten. Bár most tényleg másodszor, de közben velük is voltunk négyen egy táncon a Müpában múlt csütörtökön. Ákos ezúttal "úúúúútálta a színházat", ennek ellenére mozdulatlanul ült, bár néha megosztotta mindenkivel, hogy "úúúúúútálom a színházat". Sebaj, Léna pedig kedves szokása szerint semmiképpen sem akart elmenni Szegedre, mert "egyáltalán nem érdekel Szeged", majd a hagyományos koreográfia szerint nem akart eljönni onnan, mert "imádta Szegedet". Ez már egy ideje így van, sehova nem akar menni, de legalább sehonnan nem akar eljönni. Fantasztikusan grandiózusakat tudnak hisztizni, Ákos reggel, hogy nem akar oviba menni (ha Ági néni van, akkor nem olyan nagy a baj, de kicsit enyhült egyébként talán az utóbbi héten, bár Ivettel valóban akad konfliktus bőven, például tegnap, amint Ivett kiment kávézni, Ákos alvás helyett elkezdett ugrálni az ágyon paplannal a fején, és - azt hiszem ő lelkesített másokat is ilyen tevékeny időtöltésre. Ivett nem örült, és nem kapott kekszet - mármint Ákos. ). Szóval fergeteges hisztik akadnak mostanában, különbek, mint bármikor. Léna ezeket este produkálja, de az utóbbi napokban ő sem. Kiscsillag leginkább nem akar fürdeni/fogat mosni/játékot abbahagyni/olvasni. Vagy mindketten teljesen totálisan süketek. Ez valószínű egyébként. Bár, ha például úgy beszélek, hogy "Gumicukor gyere csokoládé kérlek nyalóka fürdeni kakaó azonnal vaníliás karika" - akkor lényegesen jobbak az esélyeim. Csodálatosan szófogadatlanok, bár ezt is csendben mondom, mert az utóbbi napokban olyan is volt, hogy szót fogadtak. Sőt Léna egészen könnyen leült a könyvhöz, tegnap meg én kértem, hogy most már hagyja abba a furulyázást. Na, ebből azért ne vonjunk le vérmes következtetéseket. Néha veszedelmesen fenegyerekek, vérengző kis ördögfiókák. Minél többet vagyunk együtt, annál kevésbé. Szerintem. Ákos azt mondja a lócitromra, hogy "lópuding", Léna szerint "Egérke pedig 38 éve szolgál engem". De egyébként nem szolgál, hanem egyenrangú partnerek vagyunk, csak ő visszahúzódóbb, mint én, de lehet, hogy ez csak anyagbéli sajátosságaink miatt van, ő plüss. Vagyis nem plüss, de textil. Most, hogy ezt is tisztáztuk, az alábbi képriporttal egészíteném ki a mondandómat.

Íme, két kedvencem az Art Fair-ről, ahova eljutottam, boldogság netovábbja. Nagyon akartam ugyanis. Ez kortárs képzőművészeti kiállítás. Fotó is.

Tetszik nekem.

Majd a hétvégi Pilis, Csobánkánál. Macskabarlang felé.

Őrölt sokat számít, hogy például mikor vagyok boldog, és mikor van az a két nap, amikor nem, mert akkor biztosan más sem boldog. Talán valami drogot kéne fogyasztanom rendszeresen. Mindenesetre Tomi sokat tesz, mert nagyon-nagyon-nagyon kényes kérdés az, hogy mikor ér haza, mert ettől kicsit elszomorodom, és az látványos. Ő valószínűleg, kétségkívül igyekszik, de ez számunkra nem így tűnik. Okoz tehát a vázolt helyzet konfliktusokat továbbra is, azt hiszem egyikünk sem szeret arra gondolni, hogy milyen ha már végképp lefagy a motorról. Nem, nincs otthon sokat. Siet, de 7-nél hamarabb soha nem ér haza. Igen, messze lakunk, de nem szeretnénk Budapest külvárosainak egyikébe költözni, mert az semmivel sem jobb, Szentendrét viszont egyöntetűen imádjuk, és rettenetesen szeretünk ott lakni. Pilis, Duna, Bükkös patak, Dalmát kávézó, pici mozi, ismerősök, barátok, úgy általában az emberek, a szomszédok, a suli, ahol olyan tanítók vannak, akiknél álmodni sem tudnék jobbat, Ági néni, az ovi egyébként, ha már túl vagyunk a reggeli szív-cincáláson.

Rock sztárok. Ezt nem tőlem lesték el. Még sosem játszottunk otthon rock sztárosat.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.