Léna siklókra vadászik a Bükkös patakban. Hüllős szakirodalmat olvasunk. Már egészen otthon vagyunk a kockás siklók és a réti viperák világában. Önként teszi. Nem kényszerítjük.

Ott a vízben, ez a félméteres a rekord.

Itt már elkapta.

Bár én is nagyon szeretem a kígyókat.

És közeben váratlanul másodikos lett a kicsi Mimi. Már három napja ilyen nagylány. Egyelőre élvezi... Ez nekem maga a boldogság. Ákos ma ment először nagycsoportba. Az év vége után enyhén szólva voltak aggodalmaim. Az első nap azonban sima, ő kérdezte, hogy "bemehetek?". Persze egy csomó újdonság van az oviban, most már teljesen biztos vagyok benne, hogy ez közel-s-távol legszebb óvodája. Motorpálya körben a kertben, galéria a Sárga csoportban, minden évben új játékok kint és bent....Bárcsak ilyen jól menne, én ma repkedtem a megkönnyebbüléstől. Ha nem szomorúak reggel, az nekem olyan boldogság....Még az a kétórás befelé autózás sem tört le egészen. Hétfő, eső, iskolakazdet, két baleset. De nem bánkódtak a gyerekek....Mindeközben nincs semmi izgalmas, de lett magasles a kisház tetején, kilátó/kuckó a gyerekeknek, a hétvégén szögelték/fűrészelték Tomival. Kacsakő, nyár vége, sok cimbora itt-ott, minden nap valaki, Flóra végre Lénának, fröccsök, fagyik, siklók, újra teljes munkarend, sok színházjegy őszre, Mg B6, erős elhatározás, hogy nem baj, ha néha kicsit később jön Tomi, csak ne minden nap. Így...Ámen.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.