Római part - tegnap este

Van, amikor nagyon szeretik egymást. És vannak őrült csetepaték.

A Római előtt az Olimpiai játszótéren voltunk, előtte vettünk Mindenízű Cukorkát Harry Potter nyomán. Tomi kapta a hányás ízűt. Mit mondjak ez egy okos befektetés volt. De vicces.

Előtte meg a Városligetben csónakáztunk.

Mert nem volt nyitva a Vidámpark, ahova Ákos nagyon szeretett volna menni. Így - a spontaneitás jegyében - felkerekedtünk, és szomorúan konstatáltuk, hogy egyáltalán semmi sincs a helyén, csak puszta építési terület.

Így jutottunk el csónakázni, ahol öt perc boldog evezés után Léna sírva fakadt, hogy mégiscsak vizibiciklizni kellett volna. Nos. Nem véletlenül csónakáztunk, egyrészt feleannyiba került, másrészt én sokkal jobban akartam csónakázni, Ákosnak meg mindegy volt, de Léna is ezt választotta az elején nagy örömömre. Később megnyugodott. Akkor már én eveztem, de nekem az tetszik. Valamint voltak nagyon pici kacsák, ezeket cserkeltük.

Igen. Van még cumi. Minthogy nem vagyok az erőszak híve, egyszerűen nincs már semmi ötletem...Néha eszembe jutnak frappáns megoldások, de most nem. Ákos például csúnyábban eszik, mint egy malac. Most ezt megelégeltem. Az új rend, hogy maga után kell takarítania a disznóságot. Egyszerűen erre nem vagyok hajlandó, hogy amivel ő szórakozik, azt én teszem rendbe utána. Így nem is érzi, hogy milyen következménye van és meg idegbetegen sikálhatom a terítőt. Most ha leeszi a szettet, akkor ki is mossa. Ha a földön landol, ő söpröget. Így már csak nem lesz akkora poén.

Ez a szeretet újabb jele tegnap a villamoson. Amikor nem ilyen, akkor olyan, hogy például Ákos ne üljön a kanapé egy pontjára, mert az a Lénáé. Ákos odaül, és elkezdi utánozni Lénát. Léna erre macskaként kezd nyávogni (ezt én nagyon csípem, de már jó úton haladunk a nyervogás megszüntetés felé). Majd az Ákos bedühödik és belemar. Röviden. Ilyesmi koreográfiák szoktak lenni.

Ez még a múlt heti balett-tábor bemutatója.

A képek ugyan homályosak, de megerősíteném, hogy Léna szerelme a balett iránt immár két éve töretlen. Egyetlen egyszer egy pillanatra sem tántorodott meg. Mindig, minden körülmények között imádja.

Ezt Ákos csinálta. (A fotót)

Itt bécsi keringőznek.

Lent meg a Pázsit tónál Pócsmegyeren, a Szentendrei szigeten. Veszélyes hely.

Bármi megtörténhet.

Ami pedig az abszolút boldogság:

Flórával, Mirával pancsolni, homokozni, építeni, tocsogni. Itt a szigeten vagyunk, szemben Szentendre. Sajnos mostanában kevesebbet tudunk Flóráékkal lenni, pedig látni kéne őket ilyenkor. Tökéletes páros mind a két-két gyerek, de Léna-Flóra hihetetlen. Elképesztően önfeledtek, harmonikusak, mindkettő tökéletesen önmaga, itt nincs civakodás, sértődés, bántás. Ilyenkor én nem vagyok benne a játékban, de azt hiszem Flóra egészen különösen alkalmazkodó és együttműködő lehet, legalábbis azt hallom Blankától, hogy más gyerekek is nagyon szeretnek a társaságában lenni.

Tegnap és ma Bacsa és Gyuszi, holnap mennek vasárnapig Szabadkígyósra. Az idejét sem tudom, mikor voltunk Tomival kettesben, úgyhogy pénteken megyünk színházba, én pénteken még egy Chanel kiállításra, szombaton nyit a Kacsakő, ott egy ismerős énekel, csak ezért is, meg egyébként is. Mindeközben pedig olvasom a japán útikönyvet, mert sehol sem tartok, pedig várnak a japán novelláim is, szállásunk sincs még, 3 filmet hónapok óta nem tudunk megnézni, és ilyen ínycsiklandó dolgok után epekedem. Ez is egy fajtája a nyaralásnak.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.