Jaj, hogy is kezdjem...

Itt először is meg kell keresni a fa furcsa termését.

Aztán jön a szombat, amikor dolgoztam. Ez nem volt rossz, szép munka volt. Picasso tárlatvezetést szerveztem a Nemzeti Galériába, ami remek volt. (Utána kamarakoncertet ugyanitt a Kupolaterembe a Múzeumok Éjszakájára). Tényleg nagyon klassz volt, és Picasso megértéséhez azért sokaknak jól jön (nekem is). A gyerekek közben Tomival parádéztak a Várban, végül pedig az utolsó háromnegyed órában hallgatták és nézték Pablot. Aztán ettünk egy pizzát és olyan nagy volt már a nyomás, már a Léna is megkérdezte, hogy most akkor már hogy lesz a nyár és mi lesz? Ekkor Pétertől még mindig vártuk az építéshez szükséges papírokat, engedélyeket. De a héten már július lesz. Persze én hetek, lassan hónapok óta rajta vagyok a témán, nem tudtok olyan repülőjegy árat kérdezni, amit ne tudnék. Komolyan. Afrikától Ázsiáig. A nagy álmok (Madagaszkár, Tanzánia, Új-Zéland, Burma, Jakarta, Ausztrália) horribilis áron vannak. A további nagy álmok nem elég biztonságosak (Jemen, Dél-Afrikai Köztársaság, Mali, Közép-Afrika). New York borzasztóan tetszene, de arról azt gondolom, hogy gyerekeknek nem annyira jó móka, nekünk viszont gyerekekkel olyan dolgokról kéne lemondani, amikről nem szeretnék. Izland: hideg van, és kocsi nélkül nem érdemes, a kocsi viszont annyiba kerül, mint ha Magyarországon vennénk egyet. Európa úgy egyáltalán: rengeteg nekem kedves város vagy vidék van akadna, de bár olcsóbb a repülőjegy, az élet drágább, mint itt, annyira nem különböző a mi kultúránktól, de annyival drágább. Nekem pedig minél inkább eltér a megszokott közegünktől, annál izgalmasabb. Tehát, olyan jó lenne, ha nagyon más lenne....Hát ez más lett. Megőrültem már, hogy folyamatosan a repülőjegyeket firtatom, már annyira szerettem volna megtalálni azt a célt. És akkor ott a pizza mellett, a telefonomon - amit végre azóta nem nézek meg kétóránként repülőjegy okán -, találtam az elmúlt két hónapban a legeslegeslegnagyobb tokiói akciót. Ez a kultúra már eléggé különbözik a mienktől. Én voltam 15 éve Japánban, vélhetően változott sokat. Errefelé nem stagnál az élet. Nagyon szeretnék vidékre is menni, más városba is, ha lehet. Költségkímélően. Spórolva. Low-budget, inkább, mint valaha. Enni nem eszünk sokat, szállásból nagy a választék. Csak kapszula ne legyen. Airbnb-s lakásokból rengeteg van, ezek között van egészen normális áru is. Ez a készülődés pedig olyan boldoggá tesz. Csodálatos, bizsergő izgalom. Áradó melegség....Őrületes lelkiismeretfurdalás, bűntudat, hogy hogy lesz ebből tetőtér. De olyan elérhetetlennek tűnt. Annyira messzinek és megvalósíthatatlannak. Talán mondanom sem kell, ma reggel az az e-mail várt, hogy megkaptuk az engedélyt, kész a terv. Hajrá. Persze eddig sem volt annyi pénz, most - talán mondanom sem kell -, már annyi sem lesz. De nagyon-nagyon örülünk. Tominak is tetszik. Tomit kérdeztem valamelyik nap (is), hogy "hova akarsz menni? Mondd el, mit szeretnél. Mindig az lesz, amire én vágyom. Te mire vágysz? Mit akarsz?" És azt mondta erre, hogy "én rád vágyom, azt akarom, ami téged boldoggá tesz." Erre én mondtam, hogy, "de én akartam Szentendrét, én akartam a gyerekeket, én akartam, hogy vegyél el feleségül, én akarok utazni szürreális helyekre." Tomi: "Én meg téged akartalak." Nem tudom pontosan idézni, de én értettem akkor és nagyon szép volt. Elhittem.

Aznap este még fölmentünk a Kőhegyre gyalog. Szentivánéjt ünnepelni. Nem voltak sokan a hatalmas tűz körül, viszont elképesztően csillagos volt az ég, két gitáros játszott gipsy swinget, alattunk a város, meg a tücskök. Gyönyörű volt. Akármeddig maradtam volna, de 10 után muszáj volt leindulni, mert nem volt zseblámpánk, koromsötét volt az erdő, és le kellett ereszkedni a kocsiig. Háááát. Felejthetetlen élmény volt. Kicsit izgalmas, de nem volt baj, hogy az út felénél beért bennünket egy helyi kislány az öccsével és a lámpájával. Így is emlegetni fogjuk egy darabig.

Szóval mindezeket köszönöm Istenem. Én mást is. Mindent. Itt is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.