Azért mindenek előtt hadd írjam le azt a megkapó bókot, amilyet még sohasem kaptam... Ákos:

"Úgy szeretlek, mint Jézus a 12 apostolt!"

Nos...ilyet még nem mondtak nekem.

Ákos egyik kezén egyébként: Mama, és a telefonszámom, a másikon Papa és a telefonszám (ha elveszne). Mert ez már Stockholm. Április végén Johanna konfirmációjára mentünk és egy kicsit meghosszabbítottuk. Anya, Apa, az egész család, szélsőséges időjárás, heves eső, hó, napsütés, minden. Pedig Stockholm olyan gyönyörű és drága.Itt a Djurgarden (nem találom a karikás a betűt) felé megyünk éppen még szombaton. Ez abszolút gyerekközpontú nap volt, vidámparkkal, a Gröna Lunddal, ami nem egészen olyan, mint a pesti (volt). Egy sziget szélén áll, pazar kilátással a városra, szép kis kávézókkal, veszedelmes hullámvasutakkal, halálközeli élményt adó zuhanókkal, Pettson és Findus házával. Néha ugyan esett az eső, de kit érdekelt...Melegnek semmiképpen nem nevezném az időjárást, viszont szét kellett fagyni. Anya egy idő után el is menekült a Nordiska Múzeumba, amit én a legnagyobb fájdalmamra öt perccel késtem le hétfőn. Az fájt, nagyon szerettem volna.

Ez a kilátás a vidámpark egyik oldaláról.

Mindenhol víz és hajók.

Kacsák és hot dogosok.

Strandvägen. Autó alig, mert fizetni kell, hogy bemehess a belvárosba.

Ez talán másnap, egészen közel a Monicaék házához. A földön áfonyabokrok, hatalmas lapos sziklák, rengeteg fenyő. Gyönyörű. Persze tavak mindenhol, minden ház a környéken meseszép, nem beszélve a Monicáéékéról, aminek az enteriőrje álmaim enteriőrje.

Ezt itt kérem szépen a kávézó-villamos.

A Gamla Stan felé. Az óváros, a királyi palotával.

Ez a főtér, itt adják át a Nobel-díjakat.

És az ételek? Azok fenomenálisak. Nekünk valahogy nem sikerült semmit enni, mert teljesen szürreális módon több gulyás levest ettünk, mint valaha. De tudom, hogy a svéd konyha mennyei. Azért volt szerencsém kicsit ahhoz is. De túlsúlyban volt a gulyás és a guddis. Ez svédül a gumicukor neve, Léna teljes mámorában úszott egy-egy ilyen gumicukor üzletben, amit maximálisan meg tudok érteni. Nem lehetett nem venni egyszer-egyszer, egészség ide vagy oda, egyszerűen egy guddis paradicsomban guddist kell venni.

Ez egy igen kellemes kávézó volt fent. Erősen tetszett.

Ez a fotó nem sokat mond, pedig...Kaknastorget, egy őrült magas kilátó, persze a tetején kávézó, nem kellemetlen kilátással, amit kevéssé állt módomban megörökíteni.

Ez pedig a konfirmáció. Johanna balra a második sorban a második. A legszebb. A templom maga pontosan olyan, mint egy kórház, viszont ez belülről ilyen:

A család egyik fele. A szélén Monica új pasija, Monica, Tomi, belőlem a fehér ingem a legjobb, naagyon buggyos az ujja...Szééép. Minegy is. Ákos, Léna orra, Anya. Apa fényképez. Másik oldalon a többiek, ők nem látszanak.

A fürdőszoba is olyan szép. És ez a nap, ami ott besurran a kis csipejére.

Léna gyönyörűm, kis virágom, a patakban. Ez már Szentendre.

Csodálatos utazásaim, édes csillag gyerekeim, de tetőtér az úgy tűnik nem lesz. Isteni a terv, de drágább a drágánál is. Nem baj, barátcserjét mindenkinek! Nem akarok nyögni a terhet alatt. Én nevetgélni akarok. Majd nézegetjük a szép terveket.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.