Bájos mosoly:

Mosolyka torokgyulladásban szenved. Olyan nagyon nem szenved, bár kap antibiotikumot, de egyáltalán semmi baja nincs. A gyógyszer előtt volt két lázas napja, akkor tényleg fájt a torka, de mióta a pirulákat szedi, ugyanolyan Hóbelevanc, mint máskor.

Pénteken délután mondom nekik, hogy "Ma még kell mennünk könyvtárba is." Erre Ákos: "Azt hittem börtönbe."

Végül oda nem mentünk, bár Anyához tegnap betörtek. Így tovább bonyolódott a hét. Azt hiszem végül kihoztuk belőle a legjobbat, mert sok variáció után végül ebben a pillanatban színházban vannak Ákossal, Léna meg...óvodában. Nem én akartam. Kedden egyszer csak azzal hozakodott elő, hogy ő óvodába akar menni. Én döbbenten állok, kérdezem, hogy miért, a 3,5 év alatt egészen hozzászoktam már, hogy NEM akar óvodába menni, így értetlenül állok a helyzet előtt. Nem akar lemaradni semmiről. Úgy értem matrica-csere, karkötőkészítés ilyesmiről. 3,5 év, pikk-pakk eltelt. Eddig nem, most nagyon. Klári mondja mindig, hogy egy szabály van: minden változik. Tényleg. Ákos hónapokig aludt megbízhatóan az ágyában, Léna sosem, most tökéletesen megfordult, számomra érthetetlen okokból kifolyólag.

Ez a Bükkös patak partja, itt van a piac, a kürtős kalács, tejeskávé szombaton, meg szerdán.

Azt írtam, hogy a Bauhaus séta nagyon jó volt? Bupap.hu a honlap. Utána még egyet bauhaus kávéztunk, egy nagyon kellemes kis pasaréti helyen. És a Carment az Ákos is rezzenéstelenül, abszolut koncentrálva ülte végig (opera!!!) és a 2. felvonás után elmentünk (a négyből), mégiscsak másnap ovi, és bömböltek, hogy maradjuk. Hiába, ezt imádják. Persze nyilván ez is bármikor megváltozhat. Mint akármi.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.