Ma már, szeptember elsején ömlik az eső...Én imádom az esőt... és sírás nélkül ment mindenki óvodába. Pedig ma jön az új óvó néni, akit már láttunk szombaton, az évnyitón, a templomban. Kedvesnek látszott. Lencsi nagyon eltökélt volt, hogy nem fog sírni soha többet. Nincsenek vérmes reményeim, de ma örülök. Nagyon. Léna nagycsoportos, Ákos kis-középsős....Ez egészen hihetetlen. Én pedig 6,3 km-t futok. Ez is.

Szóval vége a szépséges nyárnak, egy békés Lupa szigeti hosszú délutánnal....(fönt még a Kacsakő, lent a Lupa).

Nincs autó, 89 ház összesen és egy platánsor, pár csónak, kutya...

Elképesztő béke.

Itt még csöpögött az eső.

Révész úr vitt egy extra kört a kis motorcsónakján.

Ákos feltétlen szeretne egy csónakot. Megjegyzem, én sem lennék ellene.

A sziget közepén van egy kis étterem a múltból. 3 féle étel van, de az finom. A rétes meg mennyei. Mindez egy diófa mellett, ami azért hiányzik az életemből. 4 család lakik egyébként a szigeten, az egyik a diófa mögötti bauhaus-szerű villában. Megvan a bája a dolognak...

Közben volt nagy barátos délután a Rosinantéban, immáron sok-sok gyerekkel, amiből itt kevés látszik, de ezt is Robi blogjáról szedtem le:

Pedig még itt voltak Éviék és Dóriék is.

A gyerekek pedig megfordultak a Mátrában Anyával és Apával, és várat másztak, kisvonatoztak, kiállításokon jártak, amíg mi lustálkodtunk itthon. Azért ez milyen jó szó, hogy lustálkodni...A mátrai légyotthoz titokzatos okokból nem tudok fotót csatolni :(

Már bőszen készülünk Lencsi szülinapjára, megvan Csobánkán a Walper I. - igazán takaros, padlófűtésés, teraszos, kertes kulcsosház, készülnek a papírsárkány alakú meghívók pöttyös szalaggal, és én már olyan lelkes vagyok. Még szeretnék háromszög alakú zászlófüzért szép, különböző anyagokból, lesz lufi persze, meg lámpion, meg szerpentín, meg nyilazás, meg Activity, meg gyöngyfűzés, ha az Isten is úgy akarja. Ámen.

Azért még ezt elmesélem a kis férfimről. Ákos játszik a Millenárison egy bokorban, ami az ő birodalma. Odajön 3 nagy gyerek, vagy 8-9 évesek. Ők már hamarabb elfoglalták a grundot, de Ákom csak pöröl velük, hogy itt ő az úr, és ez az ő vára. Odamegyek, hogy esetleg elegyengessem az ügyet, de Ákom odaszól: "Hagyjad Mama, elintézem."

A minap meg leszakadt a fék a kerékpárjáról. Így ballagunk haza, egyszer csak azt mondja: "Ma este nem tudok veled foglalkozni Mama, meg kell szerelnem a biciklimet." Hát itt tartunk. De még megfogja a kezem az utcán.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.