Gyorsan írok egy kicsit megint.

Ott tartottam, hogy a jó sofőr Azerbajdzsánban céltudatos. Például ha az ember meredek hegyi szerpentineken hetvennel megy, akkor feltétlenül menjen át minden kanyarban a szembejövő sávba, de ennek csak akkor van igazán értelme ha egyáltalán semmit még csak sejteni sem lehet a szembejövő forgalomról. Ladával. Nem olyan nagyon újjal. Nem mintha egy Mercedes terepjáróban sokkal jobb lenne, az is talán csak egy icipicit kevésbé izgalmas. Itt igazán az adrenalin számít. A szakadékok, meg a beláthatatlan kanyarok. Itt már nem féltem. Komolyan. Valahogy elmúlt. Néha felmerült, de sokat gondoltam a Jóistenre, meg arra, hogy vajon a sofőr mit gondol, hogy hogy lesz. Aztán arra jutottam, hogy valószínűleg itt, a vad Kaukázusban  működik valami 7. érzék, vagy ilyesmi. Ők egyszerűen érzik, hogy mikor lehet. Mást nem tudok elképzelni.

Szóval megadtuk magunkat, megtorpanunk. Én úgy éreztem, hogy ha lehet minél kevesebbet élvezném a helyi taxisok rutinját. A tengerparton várt (bár csak 4 nap múlva), egy 4 csillagos szálloda Aqua Parkkal. A fentiek után - bár már szidom magam - azt gondoltam, hogy ne küzdjünk itt tovább, nem magunk miatt, hanem nem akartam a gyerekeknek törődést. Nyaraljanak, élvezzék az utazást, inkább legyen biztosan kellemes élmény nekik, nehogy elvegyem a kedvüket a továbbiaktól. Szeretnék én még velük furcsa helyekre menni. Így elindultunk le újra Gubába. Sutty. Valaki levitt, egy helyi, egy kisebb összegért. Angolul, oroszul nem beszélt, de annyit megértett, hogy Krasznaja Szloboda, ez a gubai híres zsidónegyed, amit meg kell nézni. Ezt abszolváltuk. Eljutottunk egy közepesen szép városrészbe, ahol valahogyan nem volt egyetlen egy lélek sem. Kicsit kísérteties. De van játszótér. A játszóterekre nagy hangsúlyt fektetünk. Kagylóval borított, így pláne. Mi Tomival ülünk, és tovább tanakodunk, hogy 1. hol vannak az emberek? 2. akkor merre? Az emberekről annyi derült ki, hogy pár utcával arrébb van valami nagy sátoros ünnep, de valamiért úgy gyanítottam egy tor, mert csöndes volt és nem vidám sok kippás férfivel. Szóval egy része a helyi zsidónak ott, a többiek állítólag visszamentek Jeruzsálembe. Hát a fene tudja. Én inkább valami gigantikus kecskehajtásra vagy szamovárünnepre hajlok....

Ez nem Azerbajdzsán, csak most nincs alkalmam azokból feltölteni. A következőben olyanok lesznek.

Ákos odaszól Lencsinek: "Várjál meg Édeském!' - És még mindig csókolózni akarnak feszt.

Tom édességet oszt a gyerekeknek. Ákos: "A legjobb lesz, ha én veszek magamnak."

Ákos új barátja a Kövér Molnár után a Kedves Páva. De néha ő maga a kedves páva. "Én egy kedves páva vagyok. Kedves páva kakilni megy." Kedves Páva például gyakran hívja telefonon a fiatalurat, ilyenkor barátsággal elcsevegnek.

Azért azt konfirmálnám, hogy Ákom úgymond csintalan. Kind of rakoncátlan. Például leveszi Bakuban a szandálját a csónakázótónál , és behajítja a vízbe. Vagy "slaugozva" pisil. Ami azt jelenti, hogy engem természetesen széltébe-hosszába összevizel, de magát is...arcon.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.