Á: - Nem akarok tejet!

én: - Miért?

Á: - Lovacska ízű!

Azért szeretnék milliomos lenni, mert velük akarok lenni rengeteget. Ez érthető, nem? Hát meddig gebedek még meg a hiányukba(n)? Amikor egész nap együtt vagyunk, akkor fürdök az Ákom kis mondataiban. Balzsam. Anyáknapjára elmondta, hogy "Anyukám, anyukám találd ki, hogy az én kincsem vajon ki. Ki más is lehetne, ha nem te, ültess gyorsan az öledbe." Ennél szebb vers nincs. Pedig Radnótit és József Attilát is imádom. Kosztolányiról nem is beszélve. Holnap viszont nem dolgozom, drága Lencsikém Anyáknapja-kirándulása az ovival, megyünk Ákommal, Anyukámmal. Lénuska elég nehezen hagyja egyébként érvényesülni verbális tekintetben az Öcsit (otthon), azonnal leverseli, de már fejlődik. Már Ákos elmondhatja először, és képes kivárni kistekéjét. Egyébként egyelőre nem kell olyan nagyon félteni, ha Lencsi például elveszi a bicikliét, akkor egy pillanat alatt leveri róla. Eszeveszett konok, kemény és makacs. Nem különösebben érek el eredményeket nevelés terén. A minap például újfent szétszórta a vacsora egy tetemes részét a fűben, a fölöttébb egészséges goji bogyót. Gondoltam, hogy most akkor meghúzzuk a határokat, addig innen fel nem állunk, míg minden piros golyót fel nem szed. Kedves kérésemre egyszerűen úgy válaszolt, hogy "nem". A nem kedves kérésemre is ez volt a felelet. Már toporzékolt, hisztizett, de kitartott amellett, hogy "nem". Mindent bevetettem, a Lencsivel álltunk mellette és felajánlottuk, hogy együtt szedjük, úgy voltam vele, hogy legalább egy darabot vegyen föl, de "nem". Kis kőszikla. Csak cici legyen. Az minden. A gyengéje. Lencsi viszont olyan cukorfalat tud lenni. Segít nekem, és virágzik. Szépséges kislánykám. Ezzel a Rimbudessel (Rainbow Dash) nem tudok azonosulni, ez egy szárnyas színes póniló, aki átcsúszott az ízlésrendőrségen, de nem értek vele egyet. Én magam vettem Kassán (közben szembeköptem magam egyszer), ahol a Kórussal voltam turnén. Isteni volt. Meseszép koncert, Carmina Burana, ötcsillagos Hilton, és szabadság, levegő, tejeskávé, gintonic, értelmes, érdekes emberek, alvás, nagyon jó volt...Egyébként nem mindig ilyen jó minden. 4 évig, amíg otthon voltam olyan béke volt és harmónia, most nyaldos minden reggel a stressz, olyan badarság miatt, hogy nem érek be, mert nem érek be, és roppan kínos, hogy nem érünk oda a bölcsődébe. Január óta a baleset, a nagyon szerettem kollégám... Váratlan, nem kifejezetten kívánatos események, elbizonytalanítanak, beleharapnak az én kis derűs világomba. Még állom a sarat, menstruálás előtt, kicsit megharagszom a világra, kicsit megijedek, de egyelőre ez még egy-egy nap. Volt ilyen, amíg otthon voltam? Biztos volt, de ilyen egyértelműen rossz dolog a 4 év alatt nem történt. Vagy történt, csak nem jut eszembe. Ez nyilván egy illúzió, hogy akkor minden olyan bársonyos volt, én néha kiakadtam a fáradságtól, de azért az nem maradandó volt.

Kár, hogy olyan kicsi ez a kép, itt Lencsi fut:

Ákost kérdezem, hogy milyenek voltak ma a bölcsiben a nénik:

- Tündi néni milyen volt?

- Ő jó.

- És Anett, és Ibolya?

- Ők nem.

- Miért?

- Meg akartak enni....

Ákos elszámol 20-ig.

Tomi: - Ákos! Te elszámoltál húszig!

Ákos: - ÉN????

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.