Legfőbb hír, hogy Lencsi egy nap alatt megtanult biciklizni, és most így süvít. Olyan ügyes. Még egy kicsit az elindulást kell finomítani, de semmiség az. Kedden (én voltam a napos) kimentünk egy kicsit (két gyerekecske, két vasló és én), így:

Pénteken másodszor, akkor immáron már a Tomival, és suhan. Ákos egyelőre még csak hátrafelé teker, ezen még dolgozunk. Viszont ma beírattuk az oviba, remélem felveszik Lencsi csoportjába. Holdacska csillaggal jellel. Remélem. De szeptembertől nem lehet, úgyhogy ősszel még biztos van egy háromhónapos kálváriánk. Ettől el tudnék tekinteni.

Mindazonáltal Tomi elment fiúskodni a régi csoporttársaival Pécs mellé, úgyhogy mi meg magányunkban elmentünk Laurával, Barnival és a gyerekekkel Visegrádra egy éjszakára, fürdeni és Mátyás király csodálatos játszóterezni egy kicsit még Dóriékkal is, egy nagyon szuper szállodába, ahol nagyobb volt a szobánk, mint a lakásunk, mindezt egész barátságos akcióban....szóval kellemes volt fölöttébb, és nagyon-nagyon jó volt két nap után Tomit újra látni.

Nem mondhatnám, hogy nem spékeltük meg a hétvégét egetverő hisztikkel, színesítettük-színesítettük. Ezek előtt kissé értetlenül állok..Úgy értem, értem, de a miértek előtt állok tanácstalanul...Laura kocsijába átültünk, hogy együtt menjünk. Ezt a Lencsikém olyan őrületes hisztivel, sikítással, őrjöngéssel, sírással respektálta, hogy hosszú-hosszú percekig, megfeszítette magát, hogy ne rakhassam be, közben tudta, hogy én is ott leszek, Ákos bent ült más javában halálos nyugalommal, majd amikor Léna végre abbahagyta ezt a kis akciót, ránézett, és megkérdezte, hogy "Megnyugododottál Lénuska?. (A megláttam is meglátottam...). Később Lenka elmondta, hogy furcsa volt a másik kocsi, de ezt akkor már szerintem a Laura a szájába adta magyarázatnak, szóval, ha furcsa is volt, de ennyire...Ma ő volt az egyetlen az egész oviból, aki zokogott a busz felé (mindenki ment a Medveparkba), hogy maradjunk vele. Pedig még várta is. Hát ezek előtt báván állok. Soha nem szenvedett nagyobb sokkot elválás okán, pedig ezek a tünetek olyanok...de miért...? Ákom is tud barátságosakat bömbölni, teljesen evidens dolgok megcáfolásával, de azt betudom a kétéves kitöréseknek, itt viszont szeretném tudni ennek az ijedtségnek az okát.

Süt a nap, meseszép idő, én nézem a befőttesüvegemből, Ákomot nem viszik ki, mert túl hideg van, bár szerintem mindenkinek visznek kinti ruhát, megpenészednek bent a sötét szobában. Lencsi remélem már nem sír, hanem eteti a medvéket, bár gondolom inkább megeszi az egész mézet. Szív szakad, de nem nyavajgok. Délután a Kogártba megyek tárgyalni, szép időben, kávét fogok inni és még dolgozom is. Ez jó. Hátha kiül velem az ember a kerthelyiségbe. Ki vagyok éhezve a levegőre.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.