Valamint undokság. Lencsi undok. Pokróc. Nyafog, nyávog és ellenséges. Ma azt kaptam, hogy "te semmit sem teszel meg nekem". Mindezt azért mert nem vettem kürtőskalácsot ebéd előtt, nem akartam, hogy napközben cumizzon, és szerinte leszedtem egy korlátról, amikor szerintem elkaptam, mert kishíjján széttörte a fejét. Nem könnyű ezt a sündisznót dédelgetni, és tartani a balanszot Ákossal, aki pedig bújik és ölelget szorosan. Igyekszem.

Ez egy annyira jellegzetes reggeli kép. A hétköznap reggel, maga. Tomi készíti a kakaót a puffon várakozó ébredőknek. Én az ágyban várakozom. Egy ajándék, hogy minden napunk így indulhat. Tomi még mindig egy kis isten.

Ákos meglátja, hogy Anyukámnak új csizmája van: "Ilyen csizmát nem láttam Amerikában" Lencsi megszólal "Nem is volt Amerikában."

Blanka mesél a lányoknak.

Ákom fagylaltot árul Mirával.

Ma 1-től egyedül vagyunk Tomival. Elképesztő. Mesebeli kikapcsolódás, és marcangoló hiány. A mesebeliségre koncentrálok. Csönd, semmittevés, napsütés, tejeskávé a Malomban, olvasásolvasásolvasás....Hmmm....

Gólya. Bölcsődés gólya. Volt óvodás is. Az Lencsi volt. De miután minden más kislány tündérkirálylány volt, a második napon ő is csatlakozott a tömeghez.

Ez az irodám. Előttem egy olyan kollégám ült itt, aki nagyon szeret festeni. Ez talán látszik is.

Apa kérdezi mellekről az Ákost. Mi másról is beszélgetnének, ugye...Azt tudjuk, hogy Ákom bizonyos melleket simogat. Apa: "És a X-ét megfogod? Á.: Nem, neki túl kisebb cicije van."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.