Ma kaptam először levegőt a héten (átvitt értelemben), ennek elégnek kell, hogy legyen péntek délutánig. Ma először nem volt gyomorgörcsöm egész nap. Már kezd lenni, vészesen közeledik a holnap reggel. Ma a Vitéz nagyszülőkkel volt mindkét gyerek a mindenféle gyermekjóléti intézmények helyett. Olyan megkönnyebbülés volt. Nem néztem percenként az órát, hogy mikor fektetik le szegényt, mikortól kezd várni, mikor van már ott 9 órája. Magdiék eljöttek a MüPá-hoz, és odahozták 5-re őket. Közben pedig voltak végre levegőn, például. Idáig fél nap biztos kint voltunk. Ettek..., és Ákosnak nem volt hasmenése. A bölcsiben mióta jár, minden nap az van. És nem eszik. Amint hazaérünk, délutánra elmúlik, és eszik. Nekem inkább pszichésnek tűnik. Ezzel mit csináljak? Ma azt mondta a bölcsis néni, hogy hiányzik neki az Ákos, mert olyan vicceseket mond. Nekem is hiányzik.

Nem meg olyan kis bátor, karakán volt ma, ezután ettünk egy pizzát, olyan helyen, ahol van nagy gyerekjátszótér az étteremben. Lencsi belépett, nyomában az Ákommal, és elkiáltotta magát: " Mindenki figyeljen oda a kisöcsémre, mert ő még csak 2 éves. Vigyázzatok rá, ne játszatok körülötte vadul!" És ezt 3x megismételve a 6-7 éveseknek. Cukorfalat. Imádom.

Szóval bejöttek a gyerekek hozzám, és elmentünk mozgólépcsőzni, liftezni, felmentünk a koncertterembe a színpadra, megnéztük a hangszereket, aztán átmentünk a Fesztiválszínházba, ott megnéztük a táncosok próbáját, majd bekukucskáltunk egy gitárkoncertre az üvegterembe, és kiválasztották, hogy holnap milyen sütit vigyek a büféből. Olyan jó volt. Én tudok a gyerekeimnek adni, jót, és értékeset, de nem komolyan, hanem viccesen. És közben folyamatosan történeteket mesélek és énekelek, és kitalálok bármit, amitől vicces lesz, ami nem annyira az. Most helyette nézek egy monitort egész nap, egy irodában, ahol nem lehet kinyitni az ablakot. Én azért nem vágytam vissza, mert nem otthon ültünk. Olyan sokan mondják, hogy végre emberek között, végre szép ruhában. De én egy nap sem voltam tréning ruhában, mi minden nap mentünk valahova. Hetente, kéthetente mindenképp színházba, HÉV-vel, tömegközlekedéssel, de az is kaland volt. Minden nap voltunk emberek között. És fák között, és kávéházakban, és zenebölcsiben, vagy énekelni Elenával, vagy valahol...

Most viszont megyek vacsorát készíteni holnapra. Ez is egy esti program.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.