Ebben a bejegyzésben teáról nem lesz szó, rumról pláne. A maximum, hogy a fönti képen Ákom teát főz a babáknak. Rum meg legföljebb úgy, hogy egy váratlan búcsú esténk a Xéniától hirtelen kerekedett még októberben a Dalmátban, ami roppant kellemes volt, Xénia meg azóta már New Yorkban, és örül. Örüljön sokáig és nagyon.

Ezen fölül nagyjából semmiről nem tudok beszámolni, szerdán megyek a munkahelyemre a final egyeztetésre. Hm. Hétfőn a bölcsibe, ahol a változatosság kedvéért új igazgató van, aki sajnos még nincs különösebben képben Ákos érkezését illetően, de ezt már kezdem megszokni.

A cipő nem az Ákosé. Anyukámé. Ideális motoros szerelés. Miután fent nevezett (nem Anyukám, Ákos) az ölemben, így azt hiszem véget ér a móka, megyek hondurasi babot sütni. Egyébként szerelem, béke, kapuzárás előtti idill. Boldog végnapok. Hozzá aranyszínű ősz, szépséges Szentendre háttérnek. Vagy csak én látok mindent gyönyörűnek. Még.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.