Mi ez a Blog.hu béta? Meg akarnak engem ölni? Annyira lassú, hogy egy bejegyzés pár képpel, egy komplett este. Nem mintha az estéim olyan hétmérföldesek lennének, de eszeveszett lassú. Minden más ezen a felületen. Elnézést, hogy aféle humoros kis adomák helyett ezen mérgelődöm, de rettenetesen bosszant ez. Nyilván ha elolvasnám miért jó élvezni is tudnám, de az utobbi pár nap óta, amikoris lementünk a Balatonra valahogy egyetlen pillanat időm sincs újfent.

Tomival egyértelműen leszűrtük az ábrahámhegyi öt napból, hogy nehogy leülni, de egyetlen egy mondatot nem tudunk egymással beszélni, ugyanis elkezdődött Lencsikénél egy olyan korszak, hogy "Mama nézd!", "Mama figyelj!", "De Mama néééézd máááár!!!!!". Ekkor már üvölt. Hát, mit mondjak, nem pihentető. Mindezt hasonló kaliberú produkviók okán, minthogy megfog két ujjal egy pálcikát, vagy ugrik kettőt, vagy egyszerre csukja be mindkét szemét. Persze minden mutatványra oda kell figyelni, majd feltétlenül elámulni, hüledetni, hitetlenkedni, minimum megőrülni. Ez megy. Egy perc alatt 4 mutatvány, 4 ámulás, ez nagyon rövid idő alatt kikészít. És ha nem figyelünk, hát akkor van nemulass. Ezt minden ilyen idős gyerek csinálja??? Mondja meg aki tudja.

A másik kedvenc játék, hogy "Most hidd azt, hogy....(nem vagyok itt/óriás vagyok/Balatonon vagyunk/repülön vagyunk/nem hiszel semmit)". Ez sokkal izgalmasabb, mint a "Mama figyelj" produkció. Ezért a játékért már kimondottan hálás vagyok.

Na. Summa summarum szombaton elmentünk Füredre, mert nagyon szeretjük.

Ott elidőztünk egy bő fél napot, természetesen fogyasztottunk a Bergman cukrászdában,

megnéztük a Vaszary-villában a Csók István kiállítást, fürödtek a gyerekek a szökőkútban és nem csónakáztunk.

Visszafelé jövet sem csónakáztunk. Szerettünk volna, de nem csónakáztunk, mert gyakorlatilag egész idő alatt vihar tombolt, eső esett, vagy majdnem. Az első nap egészen nyárias volt. Az utolsó egészen derűs őszies. De kirándultunk, hajóztunk, tapolcai tavasbarlangban csónakáztunk, isteni káptalantóti mesebeli piacon voltunk egy erdőben,

és nem pihentünk egy cseppet sem, mondanám aktív kikapcsolódásnak, annyival megspékelve, hogy a gyerekek valami oknál fogva fél 6 és 3/4 6 között keltek, későn feküdtek, és éjszaka huzamosabb időre fel-fel kelt Ákom drágám. Szóval én, az átlagos ötórás alvásoktól az utolsó reggelre sírógörcsöt kaptam - a fáradságtól ugye, de nagyon jó együtt négyen. Még így is. Mondjuk aludnék egyet.

Az a sanda gyanúm, hogy mindjárt kitörli ezt a posztot ez a béta verzió. Ettől ideges leszek.

Ez Szentendre, a Duna parton. Egy kafántos kis bisztó is nyílt. Azok ott gyerekek, nem valami kis dzsungelállatok. Kettő az enyém ráadásul. Két kis Maugli.

Ilyen jellegű volt az idő. Én szeretem az esőt egyébként.

Szombaton megyünk Lencsivel az Operába, esti előadásra. Hófehérke balett. Nagyon lány nap :).

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.