Csak azért írok tulajdonképpen, hogy megerősítsem a létezésünket. Gyakorlatilag minden változatlan, én napról-napra jobban rettegek a pontosan egy év múlva esedékes munkábaállásom miatt, közben Lencsi rendíthetelen óvodás, egyre több csínnyel (például az uborkát a pohárba pakolja, majd megmossa benne a kezét), de kint a kertben még most is inkább az óvónénikkel van. Viszont reggel már szalad be, sőt, ma már azt kérdezte a Tomitól, hogy "bemehetek már?". Verselésben passzív, nem hajlandó, mondván, hogy ő még kicsi. Ez az első kritika. Azért sokáig ízlelgettem, de akkor ne mondjon verset, ha nem akar. Közben Ákomnak szerintem kevesebb alvás adatik napközben, mint vágyná, de tökéletesen nyugodt kötülmények híjján marad ez az egy óra 11 utántól 12 utánig, amikoris elindulunk Lencsiért. Léna továbbra sem lustálkodik napkozben, cserébe 5 körül mélységes mélypont, akkor, amikor nagyon kell csinálnom a vacsit hatra, mert nem bírják így hétig, viszont alszanak is fél kilenckor. Van ennek jó oldala...Az éjszakáról nem akarok beszélni. Tegnap csúcsokat döntögettünk, mindenki össze-vissza járkál az ágyak között (Ákom vagy Lencsivel vagy velünk hál - vagy nem hál -, mert egy bolydult pillanatomban lebontottam a kiságyát a több tér reményében...). Mindeközben, vagy azért is mert úgy látom Öcsi is allergiás a banánra, mint én, és görcsöl tőle a hasa, mint nekem. Szép, kedves örökség. Eddig leginkább banánt kapott vacsira, de most erősen gyanakszom. Közben vele hasonló tortúra az evés, mint Lencsivel fénykorában, valami lélekzetelállító produkciót kell prezentálnom, mert olybá tűnik egyébként uncsi...Viszont Ákomot sem érdeklik gyakorlatilag egyáltalán a játékok, viszont megveszik a számítógépért, amit napközben alig-alig használunk. Léna nagyon ritkán megnézi az egyszervolt.hu-nak csak a címlapját, amit "babák"-nak hív, Ákom ezt rikoltja fennhangon miközben hevesen mutogat a számítógép előtti székre. Székre istenen mászik. Szívesen foglalatoskodik még a tűzhelybe-, mosógépbe-mászással, fridzsider-nyitogatással, föld markolással, de csodásan tolja egész hosszan Lencsi játékbabakocsiját az utcán egyedül. Cukorfalat.

éppen most

Egy altatás közben Lénával:

- Mi is meghalunk?

(Nagyon döbbent és csalódott az igenem miatt.)

- És akkor mi lesz? Felmegyünk az égbe? És bennünket is feltámaszt Jézus?

Válaszolok, legjobb tudásom szerint, majd rögtön a következő kérdés: "A szülők akkor is szeretik a gyerekiket, ha már nagyok? És féltik is?

Majd a legutolsó:

- A gólyának milyen hosszú a nyelve?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.