Drága kicsi Ákom ma egy éves!!! Isten éltesse, hadd legyen a legboldogabb emberek egyike, én már most látom a ragyogó szemében, hogy megérdemli. Még mindig nem tudok vele betelni, ránézek és elolvadok. Persze tudom, ez még jó kor...Egyébként Gyönyörűségem 10,2 kg, 80 cm, 5,5 foga van, és olyan gentleman, hogy a születésnapján - hetek óta először - hagyott aludni egyben 7 órát. A 5 órához (fejenként - Tomi/én - 2-2 megszakítással) képest csúcs. Bár ebben erősen közrejátszik szuperintenzív HR tevékenységem, minek keretében a nagynénémnek keresek házvezetőnőt/ápolót Svédországba. Ennek következtében a napi egy óra szabadidőm -2-re csökkent, az alvás rovására. A gyerekek elalszanak 10-kor, én nekiállok a napi 50 jelentkezésnek, lefekszem 1-kor, majd felkelek 1.45-kor. Hétvégén interjúkat csinálok velük, és még csak nem is látom az esélyest...Miért gondoltam, hogy nem lehet fárasztóbb az életem? Van még hova...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viszont Ákos tegnap egyértelműen azt mondta a babakonzerv puttójára, hogy "baba". ÉS egy kutyára, hogy "va-va". Majd soha többet nem ismételte meg, de én hiszek benne, hogy ez, az volt. Lencsi továbbra is egy hurrikán, őrült energiákkal, nem tudom honnan, mert minden huncutság, mesemátka, trükk ellenére egy veréb többet eszik nála (Ákosról persze nem beszélve, de Öcsi nálam is többet eszik, ő bármit, bármikor elfogyaszt és ha sír, akkor jó eséllyel elcsipegetne valamit). Pedig olyanokat csináltam például ma (amiből 1-1 falatot evett), hogy túrótorta mazsolával reggelire, Ákom szülinapjára, illetve kukoricapelyeben, napraforgómagban sült joghurtos csirkemellfalatkák kukoricával, tejföllel. Ez nem volt ínyére. Talán ha rózsaszín, szívalakú gumicukor lett volna...

Summa summarum: boldogság, szerelem, minden jó, de most nagyon fáradt vagyok. Pihennék már egyet, úgy Istenigazából.

Ez Gyuszi nagypapa szerdai gyűjteménye:

"Lénike ma velünk volt. Néhány mondata:
Én vadászkislány vagyok, nem félek a sötét erdőben. Van puskám és távcsövem. (És egész nap egy díszlámpával sétált, amiben gyertya világít.)
A nagypapa lelövi a farkast és a rókát. És mit csinál vele? - kérdezem. Kiteszi a falra.
És te milyen állatot lősz? Nyuszit. Mit csinálsz vele? Megesszük. (De délután, a nyuszi már aranyos állat volt, nem ennivaló.)"

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása