Hahó Öcsi is az időért indult útnak nem? Remélem nekem is ad belőle. Léna egyébként is odavan Öcsiért, én is szerelmes voltam belé, amikor kicsi voltam. Mindazonáltal nem azért nem írok lassan egy hónapja, mert nem akarok, egyszerűen képtelen vagyok fél órára a gép elé ülni. Reggel 8-tól 10-fél 11-ig 0 (0) perc megállás. Ebben a pillanatban Lencsi alszik 21.01 óta, azonban Ákomnak esze ágában sincs. Máskor fordítva. Ma aludtak együtt 20 percet. Ettem két pirítóst. Klassz. Ha netán elaludnának este, akkor minimum ki kell teregetnem, de gyakran elalszom velük, minden tiltakozásom dacára, olyan hosszú az altatás, vagy olyan gyorsan elalszom. Ha napotna csak fél órát olvashatok legalább, akkor már nagyjából rendben vagyok, napi egy óra szabadidő meg egész kitűnő lenne. De éjfélkor általában kidőlök, ha átvészelem az altatást. Ennyit a panaszokról. Ja nem. A nagy projectünk. Ákom a viszontagságosnak hitt éjszakák után átváltott a szörnyűre, majd a kibírhatatlannál egy éjjel fél 3-kor a sarkamra álltam. Ekkor már háromnegyedóránként kelt. Hol voltak már a csodás kétórás ciklusok, majd a kellemetlen egyórásak. Jöttek a háromnegyedórásak. Én csak cicivel tudtam megvígasztalni gyorsan és könnyen, ennek az eredménye az lett, hogy gyakorlatilag egy mellem egész éjszaka egy szájban volt. Ami alapvetően nem lenne baj, de másképp is el tudnám ezt képzelni. Szóval ez volt az a pillanat, hogy azt gondoltam, hogy két éjszakára elmegyek itthonról. Nem mentem. De megpróbáltam a sírni hagyást, 15 percig bírtam, közben mintha a szívemet tépték volna, ez nem az én módszerem. A jóval humánusabb köztes megoldás megy most - egy hete -, Tomi kel föl. Első éjszaka rettenetesen sírt, másodikon kevésbé, azóta csak be kell illeszteni a cumit, ha felrí. Ez 1-5 alkalom egy éjjel. Egy, egyszer volt. Tomi hősies, én kicsit kipihentebb. Most már Tomiért is aggódom, hogy meddig bírja. A tendencia nem egyértelműen pozitív, de legalább már éjszaka nem szopik, és én 11 hónapja csaknem átaludtam pár éjszakát. Tomival még megismerjük egymást. Bajtársként szeretettel intünk egymásnak alkalmanként. És tervezzünk a kapcsolatunk fonalának újrafelvételét.

Viszont eredeti terv szerint Lencsikével mentünk volna gyerek Hattyúk tavára, végül bővültünk Anya és Ákos társaságával, az utóbbi 11 hónaposan debütált a nézőtéren, első előadásán. Iszonyú édes volt, az egy órából 3/4-et roppant mód élvezet, szinte megállás nélkül kommentálta a darabot, főkép a hangos "húúúú"-kal kifejezve tetszését. A cél egyébként az, hogy Manka és én minden héten legalább egy kicsi időt kettesben legyünk, mert szerintem ez fontos. Ákomnak van olyan, hogy minden figyelem az övé, amikor Lenka Babcsánál van, meg a délelőtt, amikor bölcsiben, Pocaknak is kell, hogy legyen ilyen. Szóval a lányprogramok jegyében Mickó első komolyzenei hangversenyén vett részt, természetesen a Nemzeti Filharmonikusok gyerekkoncertjén, ahol végig néma csöndben, tátott szájjal figyelt ám. Aztán persze voltak olyan ínyecségek, hogy fölmentünk a zsinórpadlásra, meg a színpadra, Lencsinek azt hiszem tetszett, hogy a mama munkahelyén ilyen izgalmak vannak. És még úszni is voltunk együtt, szaunával meg jégbarlanggal Szentendrén.

Kicsi Csibe pedig roppant érzékeny, amiból jó pár rosszaság fakad, ha nem kap 100%-os figyelmet azonnal történik valami, például Ágót arcon vágja a xilofonnal. Megnyugtató, hogy Ágó hasonló frusztrációkkal ráönt a háton, békésen alvó öthónapos öccsére egy doboz buszt és kisautót, majd belöki a hugát pizsamástól, hálózsákostól a teli vödör felmosóvízbe. Egyke gyerekekkel is van ilyen? Pedig én annyira igyekszem mindkettőjüknek folyamatos, állandó testreszabott figyelmet biztosítani, ami soha nem lankad, és örök a balansz. Könnyű, tényleg. Nem beszélve a másoktól kapott figyelemről, amikor például ma Lencsi rózsaszín, csillógós tütüben jelent meg a CBA-ban. Az alkalomhoz illően, nyilván. Mi megadjuk a módját.

Legfőképp pedig, elsősorban, holnap mindenki gondoljon Anyára, és küldjön neki szerencsét. Fontos. Biznisz.

- Hogy hívják ezt a nyuszit? (Amit Barni küldött neki.)

- Kontrakció.

- Én eladom ezt a kádat, berakom egy nagy kosárba, elviszem a boltba, rárakom a pultra és eladom öt forintért. Majd ha nagy leszek. Öt éves. Öt kiló. (Folyamatosan szerpjátékozik, ezért egész nap ilyeneket magyaráz.)

- Úgy megettem, mintha csak égzengés nyelte volna le.

-Elmegyünk a H&M-be. Akkor nem fogok idegeskedni.

- Felhívom a figyelmeteket, hogy a Föld kerekén is el tudok bóklálni.

- Majd szülök egy kisfiút, akit úgy hívnak hogy Tomi. Ő lesz a feleségem. És akkor majd úgy lesz, hogy kirúzsozom a számat és elmegyek hozzád.

- Öcsit is próbáltam befesteni, de Öcsinek nem olyan kemény az arca.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.