Egy huncut betű nem maradt meg az előző bejegyzésemből? Ez komolyan lehet? AMikor naponta 10 perc szabadidőm van, egy órája írom és semmi??? Nem hiszem el...Hány monitort törtek már ízzé-porrá ilyen esetekben??? Hol van az a szutyok vágólap, amire direkt másoltam, hogy nehogy?????Ennek tükrében, a maradék egy percemben nyilván kicsit más hangulatú lesz a bejegyzésem, mint az előző bájos volt. Most szitozódni fogok csak.

Ez előbbi vidám, jó hangulatú, egyórás, elveszett bejegyzésben azt ecseteltem, hogy drága kicsi Ákosom két fogacskája kinőtt. Ettől az éjszakáink ugyan nem lettek látványosan könnyebbek, viszont nem értem, hogy miért nem rohangál millió mellbimbó nélküli szoptatós anya az utcákon. Vagy rohangál? Egyébként is, Ákom-bákom még mászni sem tudott, mégis, amint meglátott fedetlen kebellel, hihetetlen módon, valahogy odaevickélt elképesztő sebeséggel (az elindulás és az odajutás között nem tudom mi történt, ezt soha nem sikerült megfigyelni) a cicimhez és rátapadt. Röptében. Mindegy milyen pózban, de ott volt. Kicsit olyan pókemberes dolog ez.

Fogacskákkal egy időben - Szabadkígyóson a hétvégén -, elkezdtett mászni is. Négykézláb, gyönyörűen, mint egy kis buldózer, mindenen és mindenkin keresztül. Cukorfalat. Mert Szabadkígyóson voltunk a hétvégén, Lencsiért, aki bő egy hetet mulatozott, motoron állatokat lesve, strandon, egynapos kiscsikót gyógyítva, boldogságban a nagyszüleivel. Én közben 33 éves lettem, augusztus 18-án, szépséges szép szülinapomon. Dunapark étterem nyáreste Tomival kettesben (Ákommal Viutéz-nagyszülők). Hmmm...Csodálatos volt. Füstölt lazacos leves, madártej, koktél...33 piros rózsa. Masszáskupon. Előtte Évinél vacsora a Laurával. Ott is mesés ajándékok, bár a szuper ruhámra drága Tomikám megjegyezte, hogy "olyan, minthe nem lennék annyira csinos benne." Kis diplomata férjem. Remélem azóta jobb belátásra tért. Már csk 4-5 kg-val vagyok több, mint egyszer. És még Robiékkal, Krisztával és Ákossal is kávéztam. Talán Ákos társaságe ezek közül a legkevésbé meglepő. Ákom felébredt. Egyszer lehet, hogy folytatom...

Megyünk Pécsre 4 napre. All of us. Várom, nagyon.

Közben tegnap Lencsi utazósat játszik a kertben. Odajön hozzám: "Nem tudja Kedves, hogy merre van a pályaudvar?"

Ma meg beütötte magát a csúszdába. Orra alá dünnyögi: "Nehéz az élet..."

"Ez egy olyan dallam, hogy legfőképpen mezítláb lehet erre táncolni."

"Töröm a fejemet, hogy milyen rosszaság legyen." (Megnyugtató.)

Léna is felébredt. Lami Krisztina el. (Persze az előző -elszállt - bejegyzés 4x ennyi volt, nyilván nem tudom mitől...)

Ezt a ruhát még a Xénia hozta Indiából...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.