Nincsenek nagy hírek, Csak eljutottunk Kapolcsra, sátorozni a gyerekekkel, ami annak ellenére, hogy végig svéd nyár volt, záporokkal gazdagítva -,  nagyon jó volt. A sátorozás is, sok ruhában duplapaplannal, a gyerekek egy pillanat alatt elaludtak, és roppant mód élvezték a forgatagot. Én is, bár én főképp kulináris vonalon mozogtam. Nem panaszkodom, a kapolcsi csöröge fánk szilvalekvárral, meg a dödölle, meg a vargányaleves, a sült zöldség, mind fölöttébb nagy örömet okoznak nekem, a málnabort majdnem kihagytam, az eszeveszett jó volt, és pálinkás fagyit még nem is ettünk. Nem mondom, hogy nem hiányzott a kultura, mert hiányzott. Fájt is, hogy kimaradt a Pintér Béla Társulat például, meg a József Attila-est, a gospel kórus, de ez nem ment két gyerekecskével...Nem baj, ott voltunk és nekem megnyugtató, hogy cérnaszálakkal kötődöm még a régi életemhez, ami mentén talán majd fel lehet még gomolyítani az arra érdemes epizódokat. Juj, de rémes két mondat. Irodalmi téli fagyi. Vagy lúdláb torta. Sok és fojtogató. Gejl. Na, azt hiszem elvesztem a részletekben.

Ez még múlt heti, csak nincs Mankáról újabb.

 Egyébként Pocak Zamárdiban nyaral a Vitéz-nagyszülőkkel és Biankával, és nagyon élvezi. Persze ma esik, amit én csípek, de Balatonozni két gyerekkel nem ideális.

 Ákommal, mi tegnap Pesteztünk, ma elvileg Laurával, Évivel Déryné, könnyű kis vacsora, holnap, ha a Jóisten is úgy gondolja elmegyek lovagoli. Ezt erősen várom. Picur holnap jön, őt is.

 Ákom hablatyol rengeteget, áll, mászni kb. ma mászott először egy minimálisat (kulcsért), egyébként visszafelé tolja magát legfeljebb, de erre gyorsan dühös lesz. Úgyhogy áll. Néha eldől. Az éjszakák cefetek. Nem panaszkodni akarok, de ha két órát alszunk egyben, az igazán remek. Tehát a tendencia nem javul. Gőzöm nincs mi van, ha Sinlacot kínálok, azt persze gyorsan lehúzza (mint bármit), de az anyatejtől nyugszik meg azonnal. Kora hajnal felé kikészülök és persze magunkhoz veszem. Az nem megy, hogy sírni hagyom. Egyszerűen fáj, még mindig az jut eszembe, hogy én vagyok a mamája, valószínűleg nem véletlenül van szüksége, arra, hogy keljen, neki sem lehet ez jó. És másfél év, mi az egy életből (szerencsésebb esetben), neki viszont ezek az alapok. Egyébként drága kicsi tigris, olyan jó gyerek. Ettől eltekintve. Hipp-hopp elalszik a karomban, vagy mellettem fekve (máshol annyira nem, bár most Anyukám altatta el pikk-pakk, talán először, együtt szundikálnak a kanapén, nem rossz:), eszik, mint egy kis elefánt. Tegnap igaz 5 baracktól és egy joghurttól kellemes hasmenése volt, 7 ízben sikerült a pelenkázóról lekakilni az üvegtéglát. Ez kb. egy méter. Nem mindig találta el, de kétszer biztos. Én nem így akartam, csak egy falat joghurtot akartam életében először megkóstoltatni a vacsora után, de megtetszett neki és - mit ad Isten - megette a dobozt. Ennyit a tényekről. Egyébként ki vagyok éhezve. Semmi újdonság. Minden kafa, imádom őket, élvezem őket (98%-ban), de színház, vacsorák, dőzsölés, utazás, ó, gyertek hozzám...Szívesen megyek én játszótérre, meg csúszdázni meg strandra, meg kavicsozni, meg patakozni is nagyon. Tényleg. De azért legyen meg az ideális egyensúly. Szerintem úgy az egészséges. Meg még drága tanfolyamokról is álmodozom. Coach-ról és lakberendezőről, de azt hiszem ezeket kénytelen leszek elhalasztani. Szívesen kimosnám kéthetente egyszer egy kis tudással a fejemet, már csak feltöltődés végett is. No, meg a praktikum, a még könnyebb élet reménye...

 Lencsike, nézi az Ákost: "Észrevettétek, hogy a feje nagyon aranyos?"

"Eljöttél ide Ákoskám enni?"

"Úgy kakilok, mint Jani bácsi lova." (Jani bácsi a szentendrei konflisos.)

Ez régi, nem tudom leírtam-e akkor, Tomi most idézte: " Pukiztam én, nagyon jó volt."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.