Ákos most már hivatalosan is a Jóisten felügyelete alatt cseperedik, a változás még egyelőre nem szembeötlő. Ez csak azt jelentheti, hogy minden jó volt eddig is. Mindenesetre eszik már madarakat, és még mindig nem okoz neki gondoz az éjszakai kelés.

A kolleginát is Ákom-bákommal keresztelték. Ők közben kokettáltak. A lány kezdett ki egyértelműen a szép kisfiúval.

De Ákom is Léna is nagyon aranyosak voltak a kersztelőn, drága kicsi Ákosom még azt is békés alvással nyugtázta, hogy egy kicsit elvesztettem. Szörnyű érzés ez ám. Kézről kézre járt a templom után, mi meg elindultunk a kávézó felé (tudtam, hogy jó helyen van, jó helyen is volt, rábíztam az egyik rokonunkra, mert kérte), majd ott kiderült, hogy elfelejtették, hogy jövünk (a kávéházban), sebaj, fő a spontanitás, kb. 25-en egy pillanatra hoppon maradtunk, de a Rodin abszolválta a feladatot, úgyhogy semmi baj nem volt. Ott számba is vettem a rokonokat, feltűnt, hogy apa hugáék sehol..., ÉS az Ákos sem. Ő békésen aludt az unokatestvérem vállán, akik közben eltévedtek Szentendrén...Hát...nagyon jó volt újra látni...

Közben a majdnem szobatiszta Picur a keresztelő napján először kicsit visszaesett, de tegnap a HÉV-en már prímán szólt háromszor, gyorsan alá is tartottam egy pelenkát, majd bugyi vissza. Aztán szoptattam egy kicsit. Nem tudom mit gondoltam volna magamról, ha nem én vagyok. Úgy értem, ha kívülről látom. De ez nem nagyon érdekelt akkor, mindazonáltal érdekes színfolt lehettünk. A vérmezei játszótér viszont remek. Es ist toll. (Hiába a németórák...Látványos eredmény. Hiányzik is. És gondolom mondanom sem kell, hogy mióta nem járok, azóta nem sikerült helyette semmi önközpontút csinálnom. Például nem jutottam el úszni...).

A bölcsis dilemma nem szűnik. Lenka reggel úgy kel fel, hogy "kell-e nekem ma bölcsődébe menni?" Megszakad a szívem. Még tartjuk magunkat, de egyre nehezebben...

Most már rettenetesen szeretnék utazni egy kicsit.

Léna igyekszik nagyon, hogy ne pisiljen be:

"Most bugyi van rajtam vagy pelenka?"

vagy "Lehet-e nekem bepisilni?"

 "- Ó, Lencsi, megjött a vacsorád!

- Ez aztán az igazság."

"- Hogy tört szét ez a váza?

- Egy pillanat volt."

Nekem nyújtja a zokniját:

"Tessék kis tyúkom!"

Egyébként továbbra is fenntartom, hogy nagyjából bárhol könnyebb Lencsivel, mint itthon. Tegnap például pár perc alatt elárasztotta az egész fürdőszobát, de úgy, hogy mind a négy falról folyt a víz, valamint a szennyestartóban vízben állt az összes ruha. Nem tudom mi történt. Majd leslaugozta a dudplababakocsit csucsogásik. Ezzel indultunk Pestre. Szerencsére jó meleg volt. Szentendre egyébként ideális terep nem itthon lenni. Duna parti pancsolás, Bükkös patakban kavicsozás, télen lehet szánkózni, most RÉV-ezni, HÉV-ezni egyszer még talán Leányfalura is eljutunk strandra, állítólag Dunabogdányba lehet a Dunában fürdeni, mondjuk ez nekünk itt is sikerült...Na, meg Visegrád. Bob, Mátyás király játszótere, sípálya, Mogyoróhegy, vadaspark, fajátszóterek. Hát tényleg kész kánaán, ahogy ezt most írom. Bőség. Ez klassz tényleg. Horány is. Micsoda jóság. Megnéznék még egy nizzai játszótereit is. És milyenek a játszórek Dál-Amerikában? Fogalmam nincs...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.