A cím egy diszkrétebb kifejezése Léna ellenszenvének, például a boltban a sorban előttünk álló érdemelhet ki effélét. De végül is bárki, az utcán is. Ez sem kellemes éppen nekem, igyekszem bárgyún mosolyogva metakommunikálni, hogy "azért édes gyerek ez...". Sajnos azonban ma a zenebölcsödében - ahol kivételesen Öcsi is jól érezte magát, még kacagott is életében először -, 10 perc után, miközben Lencsi pörögve táncol rózsaszín ruhácskájában, mintegy mellékesen rávág egy kisbaba fejére. Majd ez után kb. két perccel - tánc közben -, úgy lök el egy másik gyereket, hogy az elrepül, majd zokogásban tör ki. Én felmarkoltam a másodperc tört része alatt mindkét mosolygó gyerekem és húztam ki. Úgy éreztem, hogy nincs más választásom. Nem is marasztalt senki. Majd ezek után csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan tudom úgy megróni drága Lencsikét, hogy eljusson a tudatáig, és ne vigyorogva nézzen rám. Próbáltam hosszan a lelkére hatni, részleteztem a kitaszítottság nehézségeit, hogy nem ez a legjobb módja az ellenszenv kifejezésének, de nem tudom, hogy ért-e valamit. Kicsit félve megyek a következő Ringatóra...

Persze Öcsi gyorsan felébredt, ahogy leültem ide, fénykép sincs, mert bár tegnap istenit kirándultunk Zebegényben, a fényképezőgépet a kocsiban hagytam. Pedig - Léna szerint - elláttunk Mariborig a hegy tetejéről, az egész Dunakanyar a lábunk előtt hevert egy kis sétával, Picur gumicsizmában, farmerben és tütüben iszonyatos iramban száguldozott le pórázzal (sálammal) húzva maga után Tomit a meredekeken. Gyönyörű a Koós Károly templom, a Szőnyi Múzeum (érintetlen, mióta a felesége '67-ben meghalt, a műteremben üvegcsékben a festékek...), a Dunapart, meg úgy álltalában az egész falu. Szombaton meg Szecessziós Piknik a Nemzeti Múzem kertjében, Katiék mennyei ételeivel meg faákról lógó artistákkal, és a Brémai muzsikusokkal, amikt Pocak tátott szájjal nézett. Én szinte feltöltődtem, ami nagyon rámfér, mert az éjszakák...hát...lehetnének rosszabbak is. Minden esetre 3 óránál biztos nem alszunk többet, de hajlok a 2 felé...akármit csinálok...Sinlac este, 3 napja alma is napközben, de Ákom akkor is ébred...Befal majdnem 2 cumisüvegnyi Sinlacokat, de semmiképp nem alszik gyenge 3 óránál többet éjszaka. Nem emlékszem Mankánál, hogy volt, de ő is nagyon sok aludt többet, mint 3 óra. Tulajdonképpen nem is tudom mit akarok, Lencsinél még szerintem nem hőzöngtem 6 hónapos korában, hogy miért nem alszik többeket. Most kicsit türelmetlenebb vagyok az éjjelekkel kapcsolatban, persze kicsi Öcsinek is jár ez, ha erre van szüksége, meg is kapja, csak nem könnyebb így, hogy a nappali műszak Lénáé.

És azt nem is írtam még, hogy az elmút hónapban az én kicsi Lencsim, aki repült a bölcsödébe, olyan hisztiket rendez, hogy ihajj...Szeptember óta jár. Ákos november végén született. És mégis. A szakma szerint az lenne a nem normális, ha nem történne egyáltalán ilyen, de nem könnyű így kezdeni a napot...

"Öcsém, ne húzd a hajam!" A leggyakoribb kérdőmód Lencsikénél az -e...Nagyjából mindent így kérdez: "szabad-e így csúszni?". Cuki. Cuki, de kíváncsiság, saját határok feszegetése ide vagy oda, olyan rossz, mint amilyen aranyos. Még, ha tudom, hogy ez nem rosszaság, akkor is. Egy fenevad.

Tudja, hogy van egy szó (több is), amit én csúnyának tartok. Többször elmagyaráztam neki, hogy ezt ne használja, ha véletlenül a Tomitól hallaná, akkor szóljon rá, hogy ez nem szép, ne mondja. Vacsoránál erre odasúgja a Tominak: "Ma a Mama elmegy németórára, akkor lehet mondani, hogy fika."

"- Benyúlunk a punciba, kukiba!"

- Mit énekelsz? Ez mi????

- Én költöttem.

- De honnan jött az ötlet?

- A torkomból."

Ma reggel mégis lett egy kép...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.