Az előző bejegyzés mámorához muszáj hozzátennem, hogy a színház, vacsi és úgy egyáltalán a nagyvilágibb lét mellett a legfájóbb hiány a magánéletem csaknem teljes megszűnése. Bár Manka (ha nem alszik 3 után) elalszik fél 10 körül, de Ákos szigorúan ragaszkodik akkor az ügyelethez és az egykeség ízlelgetéséhez. Kb. éjfélig. Eddig vagyok én is kalibrálva egy átlagos hétköznap. Úgyhogy az egygyerekes háromórát felváltva abszolváljuk (meghitt, intim és roppant erotikus)...Nekem meg marad az éjszakai szoptatás pl. az olvasásra...Hmmmm....

Bidu pedig a képzeletbeli - ööö...- ellensége Lencsinek. Ő nem olyan, mint a Kisfiú a mosógép mögött, mert az valahogy komolynak, félszegnek és titokzatosnak tűnt. Bidu egy tisztességes fantázia-barát, aki inkább pajkos, mosolygós és tudható, hogy játék ő, mármint érezhető egyértelműen, de szegény Bidut főleg megveri, leginkább megkalapácsolja, mert Bidu leginkább rossz. Aztán néha kiderül, hogy ő veri először Bidut és nem fordítva, de akkor is a kisfiú (mert az) jár pórul. Egyébént Ágostonéknál lakik a mamájával, de ha nálunk van, akkor a cipősszekrény előtti fehér szőnyegen rostokol. Nem győzöm védeni szegény Bidut...

Ma meg úgy kikezdett egy gyönyörűséges izraeli kisfiúval (fél centiről spriccelte szívószállal) egy étteremben, hogy ihajj. De elképesztően szép gyerek volt, nekem is tetszett, korkülömbség ide vagy oda.

És kirándultunk szintén ma a Pilisben, ott meg alig lehetett kiszedni az erdőből meg a magaslesről. Nagyapja vére csörgedez benne, ez már biztos. Egy erdei manó.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.