Csak csendben jegyzem meg, hogy az én drága kicsi lányom ma úgy eljátszott az Ágostonnal (akire mi vigyáztunk, a héten másodszor, mert az Anyukája elment Emmát szülni), mint egy gyerek a gyerekkel. Még hozzám is érhetett az Ágó néha.

Kergették egymást, kukucskáltak, könyvön sikítva veszekedtek, labdáztak, együtt ebédeltek...Ez nem volt - nekem - könnyebb, mint egy gyereket etetni, de egy ide-egy oda, egyik a székben, másik az etetőszékben, megoldottam :). Teljes erőbedobással báboztam, szépen sorban pelenkát cseréltem, de a fütyi az fütyi...Szerdán voltam először egyedül az Ágostonnal, akkor szült a Móni és fürdettem, vacsoráztattam, megmondom őszintén, a nem punci fura volt.

Más hatalmas különbségeket is láttam ugyanolyan korú kölyköcskék között.

Ágó eszik, mint egy elefánt, nem kell játszani, szórakoztatni, fal. Mond már kb. 5 szót, főleg azt, hogy ott, de még mászik, nem megy. Szerintem kevesebbet ért, mint a Léna, de egy könnycsepp nélkül vígan tűrte, hogy egy szinte vadidegen hemzseg körülötte. Lencsike roppant zokon veszi, ha nem a Tomi vagy én húzzuk a szánkót, hanem például a Réta vagy a Johanna, akik tüneményes szomszédgyerekek, de azért a szánkót ne húzzák. Ekkor kicsit megijedtem. Át is olvastam minden fellelhető pszichológia könyvet, de persze nem sok mindent találtam. Annyit, hogy keressünk neki valami társat (mármint plüssállatot vagy ilyesmit). Elvileg  választ ő, választ is (Amszát, Bugit, Tipptoppot, erzsébeti babát), de annyira nem ragaszkodik hozzájuk, hogy megbízható legyen.

Macit szemeltem ki hálótársnak, az működget. Szorongatja, amikor este úgy próbálunk elaludni, hogy melléfekszem az ágyába, "kapd be a cumit, öleld meg a macit és csukd be a szemed". Majd amikor elkezdek arra gondolni, hogy az éjfélig fentmaradó 2 órában miként fogom őrült mód kiszórakozni magam, akkor feláll, és újra könyveket szeretne nézni.

Pénteken Pesten voltunk, én munkahelyi letyefetyén, Léna Erzsébeten is, de a korán kelés, kb. ugyanúgy nehézkes, mint nekünk. Ő így fest ekkor (kakaós cumisüveg félállomban is életet lehel belé, azt hiszem ebben letagadhatatlan rám ütött):

Vacka Rádió koncertre is eljutottunk (meg rengeteget szánkózutunk a mesés hatalmas hóban), Léna nagyon figyelte Ruttkai Borit, és minden isteni volt, eltekintve attól, hogy a Moszva tér előtt (az IBS-be mentünk), a pici Manka sugárban hányta tele az autót kakaóval, de a Tomi kabátjától kezdve, az én ülésemig minden úszott a kakaóban, a Pic-mic székében tócsában állt a fúj. Nem voltunk büdösek az előadás alatt...Szerencsére Katiéknál legalább egy naci volt a Nénának, de ettől még mindenképpen hányás szagú volt a kicsi családunk, de a Hébe-hóba banda tolerálta. Katiék is.

 Ma...ha minden jól megy Radnóti-estre megyünk a Merlinbe, Vitéz-nagyszülők esti rituáléznak nálunk, és Pocak ma 16 hónapos ráadásul. Én meg tanulni és utazni szeretnék, de ebben semmi új nincs.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.