Először, amíg nem felejtem: a január 4-i kontrollon kiderült, hogy Picur 8,5 kg, majdnem 12 foga van és 74-es ruhát hord - az utóbbit nem a dokinál tudtuk meg.

Azt meg olyan régen elfelejtem mesélni, hogy micsoda botor anya vagyok, mert a legnagyobb hóban-jégben-hidegben elvittem Pocakot mamuszban sétálni. Hála Istennek csak a sarokig jutottunk, bár közben megáltunk beszélgetni, fagyos tócsában tocsogni (!), és most már azt is értem, hogy miért nézett rám az egyik utcabéli fiú olyan furcsán. Biztos gondolta, hogy csak nem szól bele, hogy hogy öltöztetem a gyerekemet, de megütközött.

Az első leszidások pedig a karácsonyfa rángatásoknál történetek, de Lencsi egyáltalán nem vesz komolyan. Én minden szigoromat bevetve, rettenetes gondterhelten magyarázom, hogy szörnyű, amit csinál, ő meg néz rám, vigyorog, nyújtogatja a nyelvét, és megállás nélkül hablatyol, mintha engem utánozna. Eddig mindannyiszor elnevettem magam. Úgy küzdök, de annyira aranyos, hogy nem bírom ki. Viszont először életében sikerült úgy is leszidnom (az óriás üres demizsont hurcolta a lakásban, görgette és csapdosta mindenhova), hogy megijedt (végig komoly maradtam!), először még ott bújkált a mosoly az arcán, de látta, hogy nem nevetem el, úgyhogy a végén majdnem ő sírta el magát, mire úgy megsajnáltam, hogy utána csak ölelgetni tudtam. Ezt a fegyelmezést még gyakorolni kell.

Aztán véget ért a kistestvér project egy időre, mert kifutottunk az időből, miszerint a Léna 2. szülinapja előtt kellene megszületnie, hogy ne elképesztő kevés pénzt kapjunk utána (ami sajnos számítana, bár ne számítana és kufircolhatnánk kedvünkre - bocsánat Szülők), hanem a újból a fizetésem 70 %-át fél évig. Persze most az új rendeleteket böngészve erre vonatkozó részt nem találok, hogy itt változott-e valami. Voltak kétségeim, hogy nehéz lesz nagyon-nagyon, újra éjszakántként virrasztunk, rém sűrűn kelünk, újra szoptatni rendesen (most már csak bal cic este, ennyi az összes, de enélkül is el tud aludni a Lencsi, énekelem neki az Esteledik már a napot tizennyolcszor kb.), a nagyobb utazásoknak annyi, egy időre biztos, de két gyerekecskével, utána sem fogunk belefulladni a pénzbe, márpedig én utazni jaj, de borzasztóan szeretek, stb. De közben meg olyan jó lenne, ha korban közel lennének egymáshoz, ha nekem nem kéne visszmennem októberben dolgozni, Picurnak bölcsődébe, megtanulná, hogy osztozni kell, hogy lenne egy kistestvére, aztán meg később, ha mi nem lennénk, nem maradna egyedül a világban, persze lehet, hogy rossz testvérek lennének (ettől például félnék), gyötörnék egymást, de praktikus lenne, ha mi mindketten a Tomival megbolondulnánk, vagy Alzheimeresek lennénk, akkor is kettő gyereknek jobb, mint egynek. Summa summarum, én meglehetősen el voltam keseredve, amikor nem sikerült, most is el vagyok, tények, meg praktikumok ide, vagy oda, úgy szerettem volna... Elbizonytalanodtam néha, de mindent összevetve nagyon-nagyon jó lett volna egy kis Janka Cecília vagy egy kis Berci. Azt hiszem a Tomi is végül, egy kisfiút. És úgy félek visszamenni dolgozni, ez pedig visszatarthatatlanul közeleg. A helyettesem, jól bedolgozza magát, biztos direkt mindent átsrtuktúrálnak, hmmm....

Így ma reggel elkezdtem újra átnézni a bölcsődéket. 3 lehetőség van: Szentendre, itt már október óta várólistán vagyunk, a 264. helyről előre ugrottunk a 105-re, de nem sok a remény, így sem. A Mirkó fantasztikus Solymár utcai bölcsijébe szintén háromszoros a túljelentkezés, plusz be kéne jelenteni a Lénát az Éviékhez, de ide azért elmegyünk pénteken a játszócsoportba (ott nekem is ott kell lennem 9-12-ig, de én nagyon szívesen, ez nekem kedvemre való program), a csillaghegyi Szamóca - amiről nagyon sok jót hallottam -, csak játszóház, és meglepő módon ingyenes, a IX. kerület - a MüPa, mint munkahelyem - az utolsó helyre maradna, mert előtte mégis a XII. kerület (Tomi munkahelye), ahol kettő van, a Zugligeti (ahova Anya, Apa, Apa összes testvére, unokatestvéreim jártak, oviba, suliba), ide áprilisba kell beiratkozni, de még ennél is jobb a Bíró utcai, ami a Tomi munkahelyétől két sarok, a Városmajor utca fölött, egy régi villa és kedves vezetőnő, ÉS a Magyar Művészek Szakszervezete tagjai (először van haszna, hogy tag vagyok), sőt, kifejezetten zenei területen dolgozók gyerekei előnyben. Úgyhogy itt két adunk is lenne (ápr. beiratkozás), be is tudnánk jelentkezni a nagypapához lakosnak, ha még ez is kéne, úgyhogy én erre koncetrálnék. Bárcsak szimpatikus is lenne, he netán felvennék a drága kicsi Nénót. De azért erre még nehéz dolgoznom, mert összszorul a szívem, ha ez jut eszembe.

Az viszont mennyei volt, hogy tegnap 4 órát Anya vigyázott a Lencsire, és mi a Tomival jó nagyot sétáltunk Pesten és tökéleteset ebédeltünk az Iguánában. Kikapcsolódás, szabadság, szerelem. Jövő hétvégén úgy szeretnék elmenni a Rudasba. Egy fürdő, az mindig megörvendeztet...Ma Ringató, holnap a Laurával elmegyünk az IKEÁ-ba, szerda itthon, hogy ne legyen sok Picurnak, csütörtökön Manka Babcsával, én meg találtam a Királyi Pál utcában egy stúdiót, ahol porcelánt lehet festeni és ki is égetik. Ide elmennék, mert ez tetszik, utána meg a Verával kávéznánk (hmmm...micsoda kilátások :), pénteken Solymár bölcsi játszóház délig, aztán én azt remélném, hogy Pic-mic elaludtna a babakocsiban, a MüPa felé BKV-zásban, mert oda be kell mennem papírt aláiratni, hogy Tomi kapja az Apa-napot, valamint a Kriszta bármelyik nap szülhet, úgyhogy gyorsan felköszöntöm. Ezek a tervek, aztán meglátjuk mi sikerül. 31-re vettünk Vacka koncertre jegyet, a CD, nagyon jó: https://www.youtube.com/watch?v=kXN9n7YY3ak

Tudom, hogy nem így kell linket beilleszteni, de valamiért nem jeleníti meg a végét. Így csak kimásolni lehet, sajnos.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.