Nem alszik a bestia. Tegnap este már sírásra késztetett, amit mindazonáltal roppant érdeklődve figyelt. Csak azért bocsájtok meg, mert ha megkérem, hogy simogassa meg a hajamat, akkor többször megteszi, mint nem. Sőt, nagyon igazságosan a mellettem ülő Tomit és engem felváltva simogat...és a fotókon megmutatja kapásból a legközelebbi családtagokat. Igaz, csak fotón...kicsit rosszul esik, hogy fénykép nélkül a kérdésre, hogy "hol a mama?" elmutat a messzeségbe. Nem tudom, van rajtam kívül esetleg valaki más is, aki lapos, mint egy fénykép, de egyébként hasonlítunk?

Akárhogy is, tegnap már nagyon elszomorodtam, mert a fáradság semmi jelét nem mutatta 11-kor és megint éjfélre csukta csak le a szemét. Pedig már annyira odafigyelek, hogy délután 4 után semmiképp ne aludjon...tegnap kb. kétszer 1 órát szendergett, miközben a Széchenyi-hegyen sétáltunk, meg fogaskerekűvel elmentünk egy mesebeli cukrászdába Anyával...Fürdés után pedig rögtön elnyomta az álom, meg is hatódtam azonnal, hogy biztos érzi, hogy a papája dolgozik, én egyedül vagyok és megsajnált, de nem sajnált meg olyan nagyon, mert fél órára rá már látom, hogy csendben feláll az ágyacskában és bőszen elkezd játszani. Késő este olyan hevesen kezd el tenni-venni, hogy elkapni sem lehet, jön-megy, pakol, kacag, óbégat, karattyol...Azt már nem is említem, hogy tegnap előtt, a tökéletes, békés szombat után szintén éjfélkor aludt el, majd egykor ébredt és kb. fél háromig nem lehetett visszakönyörögni vízszintes helyzetbe. (Nesze neked Kistestvér...) Értem, hogy ez jó, én is este vagyok a legaktívabb, de kérem szépen, még csak 14 hónapos...ma 8 órát aludt (de egyben, a kiságyában végre), és egykor iszonytosan édesen elaludt az etetőszékben. Aludt is fél órát, majd keservesen felsírt és azóta egy ujjal gépelek, a másikban tartom. Kényelmes. Két óriás duzzanat van két örlőfog helyén, lehet, hogy az fáj...De szépen-szépen kérek napi két órát a drága férjemmel, szívesen lennék odaadó asszonya, és egy könyvel, csak egy órácskát naponta...

Egyébként eszem agába nincs panaszkodni, voltam Operában a Karanazov testvérek baletten, Tomival színházban, ebédelni, tegnap Anyukám hathatós segítségével karácsonyi díszbe öltözött a lakás és ha minden jól megy, akkor szerdán el tudok menni Évivel, Laurával, Katival vacsorázni a Pastramiba, mert már nem feltétlen kellek az altatáshoz, mert nem alszik ugye...Szóval valóban, megy az esti ceremónia nélkülem is, az alvás megy szoptatás nélkül is, úgy értem, nem azon múlik. Azért nagyon professzionálisan húzogatja le a pizsama-fölsőmet este, és nevetgél, ha valami jót talál.

Ő Bugi. Mint látszik, most már játszik babával is. Bugi esetében például teljesen leküzdötte a kétségeit (ehhez nyilván hozzájárult a helyre is ruházata, amit le-föl lehet öltöztetni, meg, hogy egyszer Anyukám együtt vacsoráztatta őket, Bugi is kapott falatot, később Léna már maga etette. Majd együtt fürödtek...nagyon izgalmas volt!), Amsza is barát már, de azért nem árt ezeket a gyanús lényeket fenntartással kezelni. És olyat is lehet a Lencsivel játszani, hogy én kutyaként kergetem és vakkantgatok rá. Csak mondom. Nagyon vicces. Vagy játék teherautóval kergetni. Ez Anyukám tegnapi specialitása. Ez is nagyon-nagyon vicces.

Közben megakadt a szemem ezen a blog-leíráson a bal fölső sarokban. Kb. két éve írhattam, amikor terhes voltam, és az áll benne Mankáról, hogy "az biztos, hogy szeret aludni"...mindig is elképesztően jók voltak a megérzéseim.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.