És sebtiben kell írnom, mert Manka iszonyú gyors és huncut, és nem lehet nem nézni folyamatosan. Ha csönd van, az még gyanúsabb, de nagyon-nagyon-nagyon aranyos. Akkor nem, amikor naponta rettenetesen sokszor a wc kefét szedem ki a kezéből, amivel annyira szeret játszani, akkor meg ijesztő, amikor a leeresztett rácsoságyból fölfelé, át a rácson kimászott, és egyszercsak a földön fekszik szétterülve, meg akkor is kicsit ingerültek lettünk, amikor két napja fél 12-kor alszik el, pedig már olyan bíztató volt, vagy 5 nap telt el úgy, hogy csak egyszer kelt éjszaka, kétszer előfordult, hogy délelőtt 3/4 11-kor ébredt, egy szombaton mi nyitottuk ki a szemünket a Tomival hamarabb, szóval felcsillant a remény. De lehet, hogy ez megint a kiengesztelés időszaka volt, mert az ez előtti hét baromi nehéz volt, nekem kutya fárasztó (napközben 2-szer egy órát alszik kb., azt is babakocsiban, ha nem szoptatok, az a két óra meg nagyjából a háztartásra elég, különösen úgy, ha közben az utcán sétálok), Tomi meg itthon szinte egyáltalán nem tud tervezni. Viszont az elmúlt 3 nap egész nap - 24 óra alatt - összesen 2x szoptattam. Éjszaka meg este. Persze, ha éjszaka sokszor kel, akkor borul ez a szép tendencia, és akkor is, ha nem babakocsiban altatom. Bár történt egy ragyogó kezdeményezés, felszereltük a függőágyat, hogy majd az, mint bölcső...Hát, mint bölcső nem, de őrülteseket hancúrozik és kacag benne, a legjobb játék. De alvásról szó sincs. Aztán kétszer voltunk Vácon, először Tomival, és annyira jó volt, hogy aztán tegnap Anyával is. Kompoztunk, megnéztük a múmiákat (hátborzongató), tökéletes forrócsokit ittunk a Váci csokizóban, alig lehet inni, inkább kanalazni, az alap tej-, ét- vagy fehércsoki és olyan ízesítések vannak, hogy bors, csili, fahéj, gyümölcsök stb., akad birsalmatorta és gyereksarok is, Léna hatalmas örömére egy vödör színesceruzával. Már tanítom rajzolni...A Dunapart gyönyörű, a város fölöttébb kellemes, kicsit emlékeztet Szentendrére, csak városiasabb és akkor még nem is beszéltem a Remete pincéről, ahol isteni kaja van, a csúszdája, a rengeteg játéka, a kilátása a Dunára, és a pincérnők kedvessége, figyelmessége meg elképesztő. Lénát meglátták, és abban a pillanatban kapta a babapiskótát meg könyveket. És pénteken meg behéveztünk Laurához és elmentünk a Rózsertbe a Süni játszóházba, amit olyan, mint a Kockásfülű Nyúl bőröndje. Annyi játék, és jó kicsi, belátható, még gyerekek is vannak, akiket Pic-mic tátottszájjal néz, és Barnitól még ajándék-labdát is kapott, amit úgy szeret. Nem tudom átolvasni, örülök, hogy pár kesze-kusza mondatott sikerült összeszedni, de Manka oly sok figyelmet kíván :)

A hamoka kísérlet egyszer sikerült (az se látszik):

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.