Én homok-sütiket sütök, Léna maszatol, de boldogan próbálgatja a homokot, nem eszi és ügyesen szétrombolja a homokváramat. Nem is tudom mikor építettem utóljára homokvárat. Pedig jó egész mélyen a már hűvös homokba alagutat ásni. Meg betemetni, meg rajzolni bele (ezt azért minden tengerparton megteszem, de az idén már papa-mama-Manka ábrázoltatott a tunéz fövényben. Szép volt.) szóval van ebben fantázia, remélem Picurnak is fog legalább ennyire tetszeni, mint tegnap a játszótéren. Persze egy fenegyerek megkarmolta az arcát, pedig kicsi Lencsi olyan mosolyogva barátkozott vele. Aztán persze nagyon sírni kellett, talán most csalódott először idegenben. Bennem már biztos sokszor, amikor nem jöttem rá azonnal, hogy mi nyomja a szívét...Szóval csúszdáztunk is, meg hintáztunk is Áronékkal a Bükkös patak partján, és főleg homokoztunk vadul.

Nem mellesleg tegnap nem akarta megenni a 3. féle babaeledelt sem, így végül pesztós-angolszalonnás katonákat ebédelt, de ez ízlett neki. Este meg az avokádókrémet. Pürésítés...lári-fári...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.