Szépen, egyedül, már fél percig is szerintem. Különösen a kádban, ott olyan jó, hogy teljesen megfeledkezik magáról...Itt nem olyan cuki az arca, mint a valóságban, de az első állós fotó, Szabadkígyóson!

 Mert voltunk vonattal Szabadkígyóson a szüleimnél a Rebeccával és a Lencsivel. Tomi itthon maradt, hadd fiúskodjon egy kicsit...de végig dolgozott, és azt hiszem hiányoztunk neki. A vonat odafelé tökéletes volt, az út 2/3-át végig aludta, visszafelé semmit, de legalább nagyon kínlódott, mert se mászni, se kupét nyalni nem szabad...Szabadkígyóson is irtó ügyes volt; nem, azért nem aludta végig az éjszakát, sőt volt, hogy 1-kor hajnalban kipattant a szeme és 3-ig játszottunk a Rebeccával hárman. Rebecca közben - két napig egyfolytában - csuklott, hogy izgalmasabb legyen a hajnal...Aztán volt még egy majdnem enyire jó éjszakánk, de cserébe kétszer vagy háromszor negyed 10-kor kelt az 5 nap alatt. És mai is...este 8-tól. Jó, közben négyszer, de ez nem is tudom jobb lesz-e valaha...

Így nem is alszik délelőtt, szóval a remegő lábakon álló napirendünk, újfent borul. De strandolni jár, zenebölcsibe, aludt az autóban, egész nap tesz-vesz, és már 90%-ban értem mikor-mit szeretne (kivétel az éjszaka, akkor semmit nem értek). Rendesen közlekedik, össze-vissza eszünk, az eddigiekhez képest, mert ha borul a rend, borul az evés is, és én ezeket nem tudom már követni, viszont mindenképp nyer a sós, az édessel szemben...

Én meg dolgozom, mint egy méhecske (olyan szorgosan, nem olyan csíkosan - még a humorérzékem is cserbenhagy, például most...) - hát nem mondom, hogy nem tudok mit kezdeni a szabadidőmmel, mert két hete minden egyes percben dolgozom, amikor a Pic-mic alszik. Jó, voltam WAMP-on, meg kávézni, meg moziban, de alapvetően meg kellett állapítanom, hogy le a kalappal az előtt, aki gyerek mellett dolgozik. Biztos bele lehet rázódni, de én akkor is szeretek heverni a kanapén és csöndben olvasni, mondjuk egy kakaóval. Továbbra is beérném a sok pénzzel, munka helyett...de ilyen opció nincs :(...

Azt szörnyű látni, hogy pici Manka áll a lábamnál és könyörgően néz fel, hogy "hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen fel a padlásra"...Úgyhogy most nagyon próbálok akkor nem dolgozni, ha fent van, csak akkor, amikor aluszkál...És most felébredt.

Kisszék nyolc kis foggal

...és még mindig...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.