Szeged nagyon szuper volt, pénteken mentünk egy kocsival az Évivel, Mirkóval és persze mi hárman. Lencsikét csak az utolsó egy órában kellett lekötni, Mirkó meg olyan nyugodt, hogy elképesztő. Én legalábbis annak látom. Éjszaka este 8-tól reggel 6-ig nem is ébred, ellentétben velünk, ahol már megint hátborzongatóak az alvások sötétedés után. Az elmúlt jó pár napban kb. egy kellemes éjszakánk volt, két-három közepes (mondjuk 3 ébredéssel), a többiről nem is akarok beszélni. Átlagosan 1,5-2 óránként kelünk...kicsit nehezen viseltem, aztán amikor Manka érezte, hogy a mamájának lassan megbomlik az elméje, megszánt, és aludtunk egy egyébredéseset. Kriszti szerint az a három fog, ami éppen félúton van, Béci szerint más taktikával kéne altatni (kicsit sírni hagyni, megnyugtatni, kicsit tovább sírni hagyni, megnyugtatni stb.). Én azonban nem tudom sírni hagyni egy picit se, mert rögtön idegbeteg leszek, meg olyan szépen elalszik magától, igaz csak 10 körül - még mindig -, és persze szoptatással. De ilyenkor tartja a 8-as kelést. Azt hagyjuk, hogy közben hányszor...Napközben is irtó ügyes, a két órával a reggeli ébredés után alvás, már-már rendszeres...És vigyorog és jön-megy, követ, együtt fürdünk hatalmas pancsolások közepedte, eszegeti a virágföldet és érti azt, hogy Lencsi, meg szerintem azt is, hogy gyere. Ez nem jelenti azt, hogy jön is. Valamint széttárja a kezét, ami talán a hívás jele. Cukorfalat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeged meg egyenesen igazi nyaralás volt, úgy tudok értékelni, minden jó pillanatot, hogy nocsak. Szerintem eddig is, de most meg pláne. Béjart-balett az Évivel, közben Tomi otthon az Éviéknél a gyerekekkel (ekkor persze alszik, mint a tej...), istenieket sétáltunk, ettünk, kiállításon voltunk, Dómban, Zsinagógában, Eldorádóban, shuan-la levest enni és Tiszát nézni. Picur meg olyan ügyes szegedi boszorkány volt, hogy nagyon megörvendeztetett. Pénteken meg négy nap Füred, a molón lévő Vitrolásban (gondolom nem fogunk aludni a zene miatt, de legalább zenére nem alszunk). A szüleimmel és a Jutkával, és reményeink szerint szombaton átmegyünk Kapolcsra a nagy Vitmann-nal és a kis Vitmann-nal (Tomival és Lénával), hiszen így indult az egész...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása