Ma voltunk kontrollon a saját háziorvosunknál, és egyértelműen rengeteget javult pici Nénó. Végül is két napig volt láza, a csúcs pénteken volt, az első orvoshoz menet, akkor 39 fokot mutatott a hőmérő, de nem látta a doki (nem a miénk, mert nem tudtam, hogy megváltozott a rendelés) az aftákat és csak torokgyulladást diagnosztizált. Pedig mi erősen sejtettük, hogy Árontól kapta el, ami végül be is bizonyosodtt, mert vasárnap már ott virult a sok pici afta a torkában. Nem is evett, nem is ivott majdnem három napig a Lencsi, amint lenyelte a falatot óriási krokodilkönnyekben tört ki. Szegénykémnek nagyon fájt. Egyedül az édes anyatej maradt, hála Istennek nem sikerült mostanra leszoktatni, mert egyáltalán nem tudott mást szájba venni. Úgyhogy óránként-kétóránként szoptattam (megint annyi tejem van, hogy azt a teremburáját... - bámulatos az emberi test...), a legszörnyűbb éjszaka pedig fél (!) óránként...De tegnap este már megevett egy fél konzervet, ma tízóraira meg másfelet. Végre nem fáj. Rémes volt nézni, hogy felragyog a tekintete, amikor meglátja az ételt, és az első falat után zokog. De megint kicsi farkas...Már az etetőszéktől is kezdett rettegni, úgyhogy nem is ott próbálkoztunk, nehogy rögzüljön a kellemetlen élmény. Aztán már nem is erőltettük sehogy. De új nap virradt, ráadásul Lénuska saját ágyában, végre nem spagettiként aludtunk mi sem, ő is tele van energiával, tegnap napközben 3,5 órát aludt, ma megint mászik, bár picit kiesett a rutinból, feláll mindenhol és miközben erőlködik hallkan mondja, hogy papapapapa...Nevet és mindenkinek odanyújtja a cumiját (még az itatópohár pingvinnek is), nagyon kedves. Így:

És vicces is. Néha adja a cumit, amikor épp elvennénk visszarántja, ő meg vigyorog. Persze mindig vigyorog, még amikor beteg volt, akkor is mosolygott csendesen. (Amikor nem bömbölt). Ügyesen lép egyet-kettőt, ha például cumit lát, és megvan az első erogén zónája is, de remélem nem haragszik meg, hogy elmondom. A füle. Kéjesen nevetgél, és majd lecsukódik a szemecskéje, ha jó alaposan megtöröljük...

Szóval remélem leküzdöttük a kórt többé-kevésbé, az orvos azt mondta elég enyhe lefolyású volt. Meg azt is mondta, hogy ösztönösen jól kezeltük (pl. nem kezdtünk bele a felírt antibiotikumba), de azt hiszem ezt a remek példával és elképesztő rutinnal eőttünk járó Áronéknak köszönhettük. Áron még mindig nem nagyon eszik, de neki nagyobb is volt az aftája, viszont nem viselte olyan nyűgösen, mint a kicsi kislánykánk az első két nap. Summa summarum: Léna stramm indiánlány, most már egészen biztos. És enni nagyon jó, csak ne fájjon.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.