A kis másfél fogú pici lányunk hétfőn felállt kétszer egy-egy pillanatra. Nem is olyan nagyon rövid időre, és látta a Béci és meg a Kati is. Még nem volt 7 hónapos és két hetes. Valójában teljesen extázisba jött egy világító gyerekzongora-szerűségtől, megfeledkezett magáról és egyszercsak állt. Aztán visszahuppant a sámlira. Másodszor nem a sámlira, hanem a posijára, ettől meg persze jól megijedt. Mindeközben én meg frászt kaptam, mert Rita telefonált, hogy bár mi reggel együtt, hárman eljöttünk otthonról Pestre, a ház ajtaja mégis tárva-nyitva. Kitámasztva. Nem, nem betörő, mi vagyunk ennyire idióták...rémes. Remélem a Lénuskát nem hagyjuk el. De ma csináltam igazi bablevest. Ez már nagyon felnőttes főzés. Be van fizetve Tunézia. Úgy örülök, csak nehogy drága Lencsikének valami baja essen. Mindenesetre Anyával és Apával megyünk, hogy ici-picit járkálhassunk is.

A második fogacska pedig egyáltalán nem volt olyan nehéz, mint az első. Tegnap például csak egyszer kelt este 8 és reggel 6.30 között, az előtt kétszer. Ma háromszor, de nem sírt, csak pittyent kettőt és megnyugodtott.(Jó háromból kétszer tejecskét is kapott.) Sajnos ez a fél 7-es kelés nekem elég kegyetlen, de tízórai után (mondjuk 9-10-kor) legalább egy kicsit visszaaludt.

És egy konzervet simán megeszik ebédre. Ma például brokkolit csirkével. Tegnap halat paradicsomos krumplival...

Viszont bármilyen színes, gyönyörnyű játéknál ezerszer izgalmasabb a távirányító, a telefon, pár napja meg a légzésfigyelő asztalról lerángatható egysége. Megszidtam. Kicsit. Tudja, hogy nem szabad, néz rám közben félmosollyal, huncutul.

   c vb zuuuuuuuuuzzzzzzzzzzzz                8 - Tessék a Nénó ezt írta.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.