Gyorsan írok, azt hiszem Tomi dolgozna a gépen...

Valójában semmi izgalmas, Manka forog, fogdos, barátkozik, autózik, kurjongat és szinte folyamatosan fülég ér a szája...Nevetgél magában, nevetgél másra, imád a levegőben repülni (persze hol máshol...), és még szatyorban is utazott:                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               És kapott epres sapkát (még kicsit nagy), én meg fánkos gyűrűt:                                                                                                                                                   Aztán nálunk volt a Kriszti, meg az Áron, és a két gyerekecske nagyon édes volt a járókában, Léna nemhogy fogdosta az Áron kezeit, hanem tömködte az ökleit a saját szájába.                                                                        Tegnap meg a Fillér utcában délelőttöztünk, majd én egyedül Lénával átvezettem a Béciékhez, ahol Mirkóval fraternizáltak, irtó cukik voltak, és mindezek után elvezettem az Évitől a Lénával a Nagyvárad térre, amit csodálatos teljesítményként könyvelek el. Pocak meg olyan édes volt, mert megbeszéltük, hogy segít nekem, és egy könnycseppet sem hullatott, csak énekelgetett szépen hátul miközben én kommentáltam neki a forgalmat, illetve Budapest számomra nevezetes pontjait. Este meg egy mesét is írtam Tündér Lénáról meg Tündér Mirkóról egy Pagony-pályázatra, az Évi gyönyörűséges illusztrációkat készít hozzá. A Béci képeit egyébként is mindenképpen meg kell nézni, mert nagyon csudajók.

Most afrikai zenét hallgatunk, hogy Lénuskának táguljon a látóköre. Nagyon jó egyébként. És csöndben megjegyzem 5 napja 7 órát is hagy két evés között éjszaka. Nyilván ma nem így lesz...Ma jön Anyukám, mi megyünk Visegrádra estebédelni, holnap meg Babcsa és Gyadek és mi Nemzeti Galériába (talán Picur még a Nemzeti Galériánál is többre értékeli a nagymamáját meg a nagypapáját). Még Apa is volt Anyával és Nénó így örült:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.