Ilyen egy négyhónapos Léna!

Cukorfalat. Ma a kengurúban, a szitáló esőben körbe gagyarászta Szentendrét, elmagyarázra a papírboltosnak a fontosabb dolgokat, és megszorongatta az ékszerboltos ujját. A cél az lett volna, hogy nekünk adjon egy isteni gyűrűt, de ez egyelőre még nem sikerült. Lehet, hogy holnap megpróbálom némi pénzzel. Bár csodálkoznék, ha jobban értékelné, mint a csodaszép gyerekecském ujj-szorítását.

Közben túl vagyunk egy rém megalázó ultrahangon (negatív), ahol a gonosz asszisztens olyan lekezelően jegyezte meg, hogy "ja, melltartója nincsen", hogy majdnem elsüllyedtem. Elfelejtettem (a melltartót)...-köszönhetően annak a mámorító állapotnak, hogy 4 hónap után végre már nem kell hordani. Ezek annyira jókis apró örömök. Meg az is, hogy holnap megyek fodrászhoz, egyéves hajnövesztés után...ez nem megy nekem...hiába.

Aztán akadt még egy maratoni (4 órás) séta - az előző bejegyzés óta -, miközben kénytelen voltam megadni magam, és a lehető legtermészetesebben igyekeztem Lencsikémet a Bükkös patak partján állva megszoptatni. Gyanítom, hogy nem tűnt természetesnek, minden erőfeszítés ellenére, pedig próbáltam hitelesen alakítani, hogy megbabonázott a patak, gyönyörködöm a csodaszép habokban, teljesen mellékesen meg a mellemen csimpaszkodik egy bundába öltöztetett kislány.

Ó, és fürödtünk is együtt. Fogjuk rá, hogy Léna nagyon fáradt volt, de valószínűbb, hogy jobban szeret egyedül. Iszonyú nagyokat hancúrozik most már, rúgkapál és terelgeti a majom alakú körömkefét. És talán egy ici-picit fog, vagy legalábbis a sok hadonászásban szinte mindig azon a játékon kötnek ki a kezei, amit néz...Kapott megint oltást és csak 0,28 dkg-ot hízott (4,91 kg), az előírt 0,3 helyett, úgyhogy azt mondták, hogy próbáljuk kiegészíteni a tejet tápszerrel. Tegnap megpróbáltuk, de utálta. Le sem nyeli. Rettenetes büdös, és Tomi megkóstolta, szerinte rémesen keserű is. Úgyhogy ilyet nem kap többet. Lehet, hogy megromlott...vagy tényleg nem éhes...Ez még nem a Vera-féle Sinlac, de az lesz a következő...Egy hónap múlva kellene elkezdeni az almát, egyelőre nekem még ez az ügy rém kaotikus. Óvatosan tájékozódom. Alma reszelve napközben egyszer, és napokig. Most itt tartok. Mert szopik még a Lencsi, a gyerekorvos szerint adjunk még egy hónapot Neki is, meg az Erythema nodosumnak is. Habár az utóbbi vizesedik, ami nem jó...(De a kisebb foltok már alig látszanak. És csak a nagy fáj.) Ma lett kész az utolsó labor is. Ha nem írok többet ide, akkor depresszióba estem emiatt.

Jaj, és verses könyvet csinálok Picurnak. Csak szerkesztem, nem írom. 61 oldal lett, elsősorban altatók, és igyekszem illusztrálni ügyetlenül nagyon, Bécitől kedvet kapva. Sajnos kicsit elrontom a rajzokkal, de nagyon élvezem.

Annyi mindent akartam írni, de kimentek a fejemből. Tegnap voltak a csoporttársaim, ma a Fanni, holnap jön Apa. Hétvégén itt voltak Anya, Babcsa, Gyadek, míg én vacsorázni a Robiékkal. Nagyon jó volt!

Éjszaka olyan magasröptű gondolatokat fogalmazok meg, amiket mindenképp le fogok ide írni, de az egy ami eszembe jut túl patetikus, és klaviatúra előtt ülve nevetséges. Három pohár rosé után lenne adekvát. A többi meg el is szállt...

Sokkal hétköznapibb, hogy 4 napja kb. Lénuska többet akar fent lenni az evések között, alig akar aludni (vagy előtte úgy ki kell fárasztani, hogy én magam majd összeesek...). Az éjszaka ugyanúgy, mint eddig. Pedig állítólag 4 hónapos korban vannak bizonyos nagy változások, hogy például unicumról fehérborra vált, meg beáll a 24 órás bioritmus.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.