Lencsike így nem alszik, így kukucskál az ágyából a számítógép felé:

Tegnap őrült sok élményt gyűjtöttünk Pesten, végig izgultam is, hogy szegény Lénuska nehogy agykárosodást kapjon, mert túl sok és túl erős ingerek érik. Így próbáltam befogni a fülét a villamoson, gyűlöltem a hangosbemondót, és szemmel vertem minden motorost. Végig suttogtam a fülébe, ezzel igyekeztem biztosítani az ismerős közeget, meg a testmeleggel...Remélem sikerült, azóta is mosolyog, meg sikoltozik örömében, bízom benne, hogy ez azt jelenti, hogy megúszta.

Reggel Tomival mentünk a Fillér utcába, ott folytattuk az alvást egyig, utána pedig kengurúval nyakunkba vettük a várost. A Woman's Secret új oldalát fedeztem fel - eddig imádtam -, most annyit árnyaltuk a képet, hogy rettenetesen fűtenek, és elképesztő érzékeny lettem ugyebár a melegre/hidegre/zajra/kengurúban zsibbadásra, szóval kénytelen voltam ideiglenesen megharagudni rájuk, mert megizzasztják az én kengurúban-percenként-levetkőztethetetlen gyerekemet. Elképesztő új érzékeim alakultak tegnap. Eddig például eszembe nem jutott gyűlölni a H&M-eseket, mert egymást hívják a hangosbemondón. Hangosan. Tehát villamosoztunk, földalattiztunk, voltunk a Mammutban meg a Váci utcában (még mindig kengurúval), vettünk nagyon-nagyon édes csíkos nacit, meg pink madárkás termopulcsit, ami fél éves gyerekeknek készült...tudom, 4 hónapos. Ellenállhatatlan volt, és irtó jutányos áron adták, de persze meg kellett küzdenem azzal a démonnal, hogy megéljük-e a három hónap múlvát, mert ha én nem, Tominak csak könnyebbség, hogy nem kell vennije legalább egy szvettert. Na de ha a Lénának bántódása esik...egyelőre megnyugtattam magam azzal, hogy akkor egy pillanatra sem fog foglalkoztatni a pink szvetter-kérdés. Meg persze a kb. ötéves gyerekre való tüneményes kesztyűből két balkezeset vettem, úgyhogy legalább emiatt nem kell aggódnom...

Éééés aztán találkoztunk a Verával, elsétáltunk a Tamiért az oviba a Kossuth térre, meg fel a Veráékhoz, megvártuk a Tomit, aki elvitt bennünket a szüleihez (Ők a Babcsa -ezt nem így kell írni, de lengyelül így van a nagymama -, meg a Gyadek, a nagypapa.), mert ők vigyáztak a Lencsire, amíg mi színházba mentünk, mert még színházba mentünk. Jó, az első felvonás után eljöttünk, mert Lencsike tudja, hogy kilenckor fürdünk, színház ide-vagy oda, nincs mese (méghogy nincs menetrendünk...este és éjszaka már van!). Pedig jó volt a darab, igaz rögtön az elején rájöttem, hogy ott voltam a premieren, de akkor nem teszett...persze most...nem baj, legközelebb talán megnézzük csak a 2. felvonást....

Pénteken nekem hasi- meg pajzsmirigy ultrahang, másik labor-eredmények, félelmetes-szigorú bőrgyógyász, aki most azt hiszi kálium-jodidot szedek, pedig nem, mert azzal sem lehet szoptatni...de különben nem fogad, ha nem engedelmeskedem neki (és hozzá jön a leletek egy része, meg olyan szimpatikusan alapos. Csak nem akceptálja, hogy szoptatni akarok), úgyhogy már megint valami gimnázium-közeli össze-vissza kamuzok élménybe sodródtam. Rég volt ilyen, nem hiányzott...

Szombaton meg Bécivel, Robival ebédelünk és vasárnap Béci elvisz wellness-ezni...HMMMMMMM.....(mármint így tervezzük, habár fent említett programokra 2-2-tiszta óra jut, de nem baj...)...Hétfőn meg Picur Prevenar-t kap szegény.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.