A címnek nincs semmihez sem köze.

Képregény: ^ (ez felfelé mutató nyíl) Vasárnap valóban elmentünk az Örkény Színházba, nem volt egy katartikus élmény, kicsit katartikus sem, de mégiscsak végre színházban voltunk...(kedden is megyünk, ha lúd, legyen kövér...hmmmm :). Lencsike Anyánál akart mindeközben korcsolyagálát nézni, de csak fél órát tudott elintézni, egyébként némi hasfájástól eltekintve békésen pihegett Anya karjaiban. Gondolom kedden a másik Nagymamánál is próbákozhat...illusztrálom:

TV-t néz (de nem néz...csak az illusztráció kedvéért...ööö...) és NEM néz TV-t:

Közben Tomi összeszerelt Mirkó járókákát, úgyhogy Léna most tobzódik a játékok között, csak ámul-bámul, én meg arra gonolok, hogy ez majd jól motiválja, hogy forgolódjon.

Én már érzem a tavasz szelét, nem tudom levenni a Dunáról, meg szemben a Szentendrei-szigetről a szemem, olyan gyönyörű...Ma már kint almásturmixoztunk Nénóval.

Végül összefutottunk a szomszéd ötgyerekes anyukával (ahol az Anna három héttel fiatalabb, mint a Pippi Langstrumf /Léna/). Abban a másodpercben ismét erőteljes komplexusok lettek úrrá rajtam, amikor elmesélte, hogy ma valahol egy visegrádi tó partján kirándult, ő és 4 gyerek, de tegnap Hideghegyen (a sípályáknál, ami nagyon klassz) 804 méteren voltak mindannyian, természetesen Anna és a többi négy gyerek (nem, ezek sem nagyok már, 3 meg 5 évesek)....Ja, és jól sikerül a két héttel ezelőtti visegrádi síelésük is, az amit mi is terveztünk...csak mire mi jól megterveztük, addigra elolvadt a hó...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.