Lencsi 4 napja volt 3 hónapos, amit sikerült megünnepelnünk egy háromnapos sírdogálással, mint később - nyilván a 3. napon - rájöttem, a szilveszteri lencse okán...persze ismét egy emlékezetes AHA élmény, csak szegény Picurnak sok könnyébe került...

Ma voltunk a doktornőnél a 3. oltásért - Istenem, rettegek a gyermekbénulástól most...de olyan aranyos volt, alig sírt, meg is dícsérték, hogy stramm kisbaba, és mások nagyon tudnak sikítozni...sőt még azt is mosndta a továbbra is irtó szimpatikus doktornő (ezek után meg pláne...), hogy milyen graciózus franciababa :)...hmmm :)...Felébresztettük, olyan álmos volt, nem is reggelizett és mégis gagyogott, sorolta a magánhangzókat a rendelő asztalán pucéran az asszisztensnőnek. Közben szombaton is végig vigyorogta a Lauráék ittlétét, pedig este 3/4 12-ig voltak itt (azt hiszem), és előtte Anitáéknál voltunk a Juditékkal, ahol szintén nagyon édes volt, imádott a kis Laura karjában lenni, jó volt őket együtt nézni, olyan aranyosak voltak és úgy szerették egymást. De a nagy Laura karjában is hatalmasakat nevetett. Szóval őrült társasági élet, nem aludt délután háromtól este 11-ig, viszont reggel 8-ig nem ébredt föl egyszer sem...csodálatos volt. Az a baj, hogy ehhez az kell, hogy majd elájuljon a fáradságtól, de ezt meg ilyen erős szociális ingerek nélkül nem tudjuk megcsinálni, meg nem is akarom, mert bár csuda boldog volt, én közben végig attól tartottam, hogy alvás híjján halnak az agysejtjei és gátat vetek a szellemi fejlődésének...

Közben egyfolytában rágja a kis öklét, nagy erőbedobással, meg mindent, ami a szája közelébe kerül. Nevet a színekre és ránk, és ténylegténylegtényleg megörül nekünk.

4630 gramm volt ma, ez teljesen normális, igaz, hogy ma két kéthónapossal is találkoztunk, az egyik 4,5 kg, a másik 5 kg. Szóval kicsi, vékony, de hosszú, 62 cm, tízzel több, mint ahogy született és 5 cm-rel nagyobb a fejkörfogata.

Én karácsonykor 8 kg-mal voltam több, mint az eredeti - egy évvel ezelőtti súlyom. Igyekszem tornázni, legalább minden másnap, de nem mindig sikerül...továbbra is kicsit szűkében vagyok az időnek, amivel kapcsolatban mindig szkeptikus voltam, hogy hogyan lehet ez, amíg csak szoptat az ember, de úgy látom könnyedén. Pedig nagyon igyekszem minimalizálni a házimunkát, csak mosok, mosogatok, meg igyekszem minden nap meleg vacsorát csinálni (néha a Tomi csinál, néha rendelünk, de 80%-ban én), meg legalább kétnaponta sétálni, közben őt négyszer tornáztatni naponta stb. Nem tudom mit akarok ezzel...

Ami hiányzik (ha már tényekről írok a cím szerint): szívesen bóklásznék Pesten, üldögélnék kávézókban, hiányzik az Eckermann, meg a Mai Manó. Elmennék vacsorázni jó helyekre, és színházba (bár oda megpróbálunk 27-én). És úsznék sokat, meg nagyon-nagyon szeretnék korcsolyázni és síelni...Ezek egyelőre jobbára elérhetetlennek tűnnek, de dolgozom az ügyön...

Ami idegesítő: gyakran kell magyarázkodnom, hogy mit-miért-hogy csinálok, hogy túl gyakran kapok indirekt tanácsokat...

Ami nagyon jó: itthon lenni, magam osztani be az időmet, jó sokat olvasni, a szex jobb, mint valaha (Charlie mégiscsak érti a dolgát), és imádom a Léna társaságát, meg a Tomiét még mindig - nagyon.

Még annyit a tények kedvéért, hogy még hol ebből, hol abból a mellemből szoptatok, felváltva. Mostanában áttettük a fürdést 10 körülre, mert ez után a cermeónia után alszik a legnagyobbat. Mindezeket csak azért, mert arra gondolok, ha egyszer lenne egy kistestvér, akkor jól jöhetne, így nem vész el az idő homályában. De közben rettenetesen unom leírni is ezeket az adatokat, úgyhogy abbahagyom...ma 2,5 órát aludtam, mert éjfélkor még el kellett kezdenem nézni egy Almodovar filmet (Léna 5-kor kelt, utána kétszer visszadugtam a cumit, fél 9-re meg mentünk a dokihoz), tudtam, hogy rossz vége lesz ennek, hát az lett a vége, hogy reggel a Léna és én egyszerre bömböltünk, én földhöz vágtam egy esernyőt, hogy jól eltörjön, mert elborult és leszakadt a fogas (az a szemét), ezek után sírva dübörögtem kifelé az ajtón, mert be volt zárva (a kulcs a zában volt egyébként, 20 cm-re a kezemtől). De először hisztiztem kb. egy éve, és mentségemre legyen mondva 2 percig tartott, csak egy esernyőbe került és azóta újra kiegyensúlyozott vagyok, különösen, mert graciózus franciababa...(de mi az, hogy franciababa?)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.