...és mi énekeltünk neki, Lénuska is akart, csak sírás lett belőle, mert még nem tudja, hogy kell énekelni...de sütöttünk mézeskalácsot, diósat, meg mazsolásat, meg kandírozott narancsosat, mert Tomi csinált kandírozott narancsot is...és úszni is voltunk Leányfalun, meleg vízben szabad ég alatt üldögélni, meg ebédelni, mámorító volt...nagyon élveztem. Léna közben itthon Tomi szüleivel, Tomi anyukája irtó édes, nem tud betelni vele, szemmel láthatóan elolvad. Mind a kettőnk szülei úgy tűnik jobban élvezik az unokájukat, mint bennünket...vagy azt nem láttuk. De ők mondják így.

Lencsi meg már igazi kapcsolatot teremt, reagál, mosolyog, visszanevet, figyel, ha mutatunk neki valamit megnézi alaposan, ami érdekli és most már teljesen értem a jeleket, ha fáradt, ha éhes, ha pelenkázni kell...nagyjából ennyit, a többivel vannak még gondok...szóval vannak még érthetetlen sírdogálások bőven. A menetrendet meg egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy ez hogy sikerülhet bárkinek is. Fogalmam nincs, hogy mennyit alszik, és mennyit lesz ébren, pedig igyekszem az éjszaka előtt kifársztani, jól megetetni, de ez egyáltalán nem garancia a hosszú alvásra. Pedig volt már olyan is, hogy 11 óra alatt egyszer ébredt fel, aztán megint háromóránként...

Viszont rámjön a terhesség egyik előtti nacim (nem is a legnagyobb!)...teljesen új távlatok, ez nagyon boldoggá tett...bearanyozta a napomat...úsztam is buzgón...

És olyan aranyos, odakúszik álmában a kiságy keskenyebbik falához, úgy ébred fel, hogy teljesen odalapul:

Itt nem látszik nagyon, de így...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.