Valójában nem, és igyekszem minden pillanatot élvezni, mert tudom, hogy olyan rövid ideig lesz ilyen picike. Pedig nem tudok vele betelni...teljesen odavagyok, napról napra jobban szeretem. Annyira édesnek és gyönyörűnek látom - nyilván elfogult vagyok...És minden vágyam az, hogy örüljön - egyfolytában. Igaz, ma nem ezért csöppentünk be egy ortodox misére, és azzel sem sikerült nagy örömet szereznem neki, hogy a Dorotheában elköltött reggelim, az övé rovására ment, kicsit megfeledkeztem magamról, nagyon finom volt az almatea is, meg a gouda sajtos kenyér is, meg a zene is jó volt és ennek következtében hazáig bömbölt szegény, nem győztem rohanni fel a hegyre...(rémes erőben vagyok, ez alatt az ötperces rohanás alatt majdnem kileheltem a lelkem...)

De csodálatos módon drága kicsi Lencsi két napja ötóránként eszik éjszaka (héthetes volt kétnapja), cserébe teganap egész nap nem aludt és kétóránként evett, de ma 4 órát aludt a babakocsiban és meglepő módon most is bóbiskol. Bóbita. Bóbita 3,75 kg volt szerdán - majdnem egy kilót hízott, mióta itthon van...nyamnyam...de mindig elfelejtjük mérni és a D vitamint se sikerül minden nap...és egészségesen sem eszem. De igyekszem...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.