Írok. Egy pár szót. Nem sokat, mert nem panaszkodom. De panaszkodom....Nem részletesen, mert ez a fejezet már átment itt...Többször is. Süt a nap, de mire kilépek az irodából már nem, hazamegyek, éppen annyit játszhatunk, hogy abba kelljen hagyni, mert vacsorát kell csinálnom, furulyázunk, olvasunk.…

Mit meséljek? Meg vagyok szeppenve Ákom gazember osztálytársai miatt. Van összesen nyolc fiú, és ebből 5,5 elvetemült gazember. Sajnos nem minden nap én megyek értük, de az utóbbi három alkalommal mindannyiszor olyan rémségekbe botlottam, hogy kicsit megijedtem. Egyszer egy kisfiú meséli fennhangon…